JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

De aki sem nekem, sem Sarah Connornak nem hisz, annak végezetül
ismét Perczel Tamást idézem, a 2002-es választásokról elmondott
gondolatait:
130
„Nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Nem hittem el, hogy egyszer
megszûnik ez a világ, hogy egyszer beleszagolunk valami másba,
hogy visszamegyünk. … Nem hittem el, hogy ez még egyszer elõfordulhat.
… Elviselhetetlen volt számomra az a magyar értelmiség jelentõs
hányadának a viselkedése – ezt aztán az Élet és Irodalomban
meg is írtam talán egy évvel késõbb –, hogy milyen gyomorfordító,
amit csináltak.
Ugye ezek a nagy megmozdulások, a Kossuth téren, meg a Várban,
meg mindenütt, én bennem a forradalmi idõt idézték, én bennem
’56-ot idézték. Én szeretetet láttam a szemekben és jókedvet láttam
a szemekben. És végre azt láttam, hogy emberek tömegei elkezdenek
gondolkozni, elkezdenek érezni és elkezdenek akarni valamit.
Ugye és ezekrõl az emberekrõl, ezekrõl a százezrekrõl vayg milliókról
akár azt mondani, hogy ez csürhe, meg megtévesztettek, meg fasiszták,
meg söpredék, meg vezérimádok, hogy e mögé beállt a magyar
értelmiség, e mögé a rettenetes rágalomhadjárat mögé, amikor
végre egyszer elkezdtek gondolkozni! Hát hogy lehet azt kimondani,
hogy nem szabad a politikát az utcára vinni, meg bevinni a családba?!
Hát mit kell bevinni a családba?! Most nem azért mondom,
mert a Perczelek mindig politizáltak, de azon megfojthatják egymást,
hogy tizenegyes volt-e vagy sem, vagy hogy az Isaura kurva
volt-e vagy sem? Azon összeveszhetnek, vagy hogy a Kismocsok tetszik-e
valakinek vagy sem, de az, ami az ország jövõje, ami mindannyiunknak
a jövõje, hát azt, azt Isten ments, hát azt nem szabad,
hogy a gyerekek ezen gondolkozzanak! Mi a rossebbrõl gondolkozzanak?!