JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Csakhogy most már az egészséget is meg akarják venni! Nekik van
rá pénzük. Az a fontos, hogy nekik jó legyen. Hogy velünk mi lesz? A
kutyát nem érdekli. Legfeljebb ezeket, a jobboldali kutyákat, ahogy jó
múltkorában szeretve tisztelt mûminiszterelnökünk kifakadt.
Pedig a jelek szerint ezek a kutyaütõ jobboldaliak tudhatnak valamit.
Magyar Vizsla ide, jobbos kóbor kutyák oda, ha valaki leül a Hír
TV képernyõje elé és megnéz egy Nemzeti konzultációs vagy
Országépítõ rendezvényt, az egy másfajta, az elõbb ismertetettõl
gyökeresen eltérõ szemléletmóddal találja szemben magát.
Úgy tûnik, a már nem annyira fiatal demokraták megértették az
idõk és az emberek szavát. Igaz, ehhez ki kellett mozdulniuk Butapestrõl,
nyakukba kellett venniük az országot, és talán április 9-e után, ha
Isten is megsegít minket, elmondhatjuk majd, hogy megérte.
Megérte, mert a Lendvai „Sipánka” Ildikó, egykori kultúrcenzor,
ma önkéntes mérvadó által csak ígéretlicitnek nevezett retorikai
versengés új megvilágításba kerül, ahogy mondani szokták, így azért
mindjárt „más a leányzó fekvése”.
A Fidesz kezd tisztába lenni azzal, hogy a politikum önzésébõl, a
magukat mindenek felettinek képzelõ, a nép feje fölött döntõ önjáró
politikusokból elege van már az embereknek. Ha demagógia, ha
nem, ha populizmus, ha nem, az emberek most már szeretnének
végre jól élni, nem mindig csak azt hallgatni – most már rendszerektõl
függetlenül –, hogy majd a gyerekeidnek meg az unokáidnak jobb
lesz. Nekünk legyen jobb végre, mert ha így folytatjuk tovább, nem
lesznek gyerekeink meg unokáink!
A narancsszínûek rájöttek arra – egy posztkommunista utódpárttól
szokatlan módon, de – a lényeget mégiscsak az MSZP fogalmazta
meg és mondta ki egyik 2002-es választási szlogenjében
(amit persze késõbb eszük ágában sem volt betartani, sõt, hagyományaikhoz
híven annak éppen az ellenkezõjére került sor), nevezetesen,
hogy „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!”
63