JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

HONTALANOK A SENKIFÖLDJÉN
– avagy Túlélni a reformert –
„Nekünk se könnyû. Elõször is túl kell élni a reformjaidat.” – hangzott el ez
a mondat a hétvégén, egyenesen Gyurcsány Ferencnek címezve. Mielõtt
még valaki azt hinné, hogy az ellenzék valamelyik akadékoskodó és
feltûnési viszketegségben szenvedõ politikusa élcelõdött így mûminiszterelnökünkkel,
annak bizony csalódnia kell, mert ez a mondat az
MSZP hétvégi miniszterelnök jelölõ rendezvényén hangzott el. Nem is
akárkitõl! A szocialista lusta lista egyik örökös tagjától, a vaskoronás
kis-nagy embertõl, a Horn Gyula-díjas Horn Gyulától.
Azon persze lehet polemizálni, hogy a félreállított ember sértõdöttsége
vagy a vodka (esetleg whisky) beszélt-e hazánk eddigi
egyetlen „megkoronázott” kormányfõjébõl, egy biztos, a hazájában
bukófélben lévõ Tony Blair után kontraszként felvonultatott hajdan
volt pufajkás újra biztos befutóként tanyázik a szegfûmintás
utódpárt választási listájának egyik elõkelõ helyén. A múltat – úgy
tûnik – újabb négy esztendõre tovább cipeltetik velünk a posztkommunisták,
egyfajta letehetetlen koloncként. Gondolom Kósáné meg
Smith ügynök Brüsszelbõl megy majd nyugdíjba tisztes apanázzsal,
legalábbis, ha marad így minden.
Francisco Tony fiút hívta segítségül a kampányban, aki – meghálálandó
a Ferihegyi repülõteret – el is jött és tört magyarsággal csak
ennyit mondott: „Igen MSZP!” Valljuk meg, ez azért nem kevés egy
a hazájában bukófélben lévõ kormányfõtõl, aki már túl van politikai
pályafutásának delelõjén, és aki talán éppen Bushman elnök seggének
feltétlen és odaadó nyalásába fog belebukni odahaza. Könnyen
49