JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Szereptévesztések, arány- és értéktorzulások jellemzik a magyar(?)
politikum egyes prominenseit, miközben mindegyikük kétségbeesetten
kepectet, hogy a kondér közelében maradhasson.
A ferde nyakú kalapos, talán Cervantest olvashatott utoljára,
ugyanis Don Quijote fantáziavilágához hasonlóan õ is egyfajta virtuális
létezésbe képzeli magát, még mindig azt hiszi, ma is a rendszerváltó
idõk vezetõ politikai erejének élén áll, kivont karddal rohan
elõre, fejjel neki a két gigászi monstrumnak, miközben mögötte már
csak a légüres tér van. De azért még rátesz egy lapáttal, vagy õ lesz a
miniszterelnök, vagy senki.
Igen, megint az elefánt és a kisegér már-már tanmesei szintû kis
története jut eszébe az embernek, amikor a nagy szürke és a kis szürke
átmegy a hídon, és a kis szürke odaszól a nagy szürkének: Hallod,
hogy dübörgünk?
Kicsi a bors, de erõs! – tartják az én országomért fáradozó és Kovács
Pistike sorsáért aggódó agresszív törpeminoritásnál. Dörmögõ
Dömötörnek, aki mára teljességgel elveszítette legendásan jó humorát
– ki tudja, tán a pártcsatározások és a koalíciós kényszerpaktumok
hosszú évei alatt kiégett a vízvezeték-szerelõbõl pártelnökké
felfújt politikai bohóc – csak annyira fussa, hogy a nagyobbik koalíciós
párttól látványosan elhatárolódjon, egyszersmind megígérje
ugyanazt, amit már négy esztendõvel ezelõtt egyszer a képünkbe hazudott.
Kevesebb állam, több SZDSZ! – áll egyik falragaszukon. Isten
ments! Akkor inkább már jöjjön a több állam, csak ezt az agresszív,
kártékony szabadosságot tüntessük már el egyszer, s mindenkorra
a magyar közéletbõl!
A kampány célegyenesébe fordul, amikor ismételten, most már
nem tudom hányadszor díjazzák a humor állítólagos egyik nagyágyúját,
akinek díjátadásakor az MSZP nõi tagozata hangosan sikongat a
gyönyörtõl. Még az is lehet – ahogyan azt a száz kiló marhahús szokta
volt mondani – hogy „nedves lesz tõle a bugyijuk”.
Ez Magyarország. Valóság. Show nélkül.
108