JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

De ne menjünk el szó nélkül a megyei napilapok esete mellett
sem. Mit is ír Tóta W.?
„De nem hajlandók levonni a következtetést, hogy ha mégse belõlük
kérnek többen, akkor talán a termék rossz.”
A Dunántúli Napló talán fikarcnyival is jobb, mint amilyen volt?
Egy fenét. Mégis azt veszik a legtöbben, mert az a megyei napilap, azt
szokták meg, az jut el mindenhová. Nagy tévedés tehát, hogy pusztán
piaci alapon minden eldönthetõ. Ez a liberális politikai legszélsõségesebb,
s egyben legkártékonyabb tévedése is. Általánosít, mint be
akar suvasztani apiac nevû képzeletbeli hatalmas kalap alá.
Ugyanez a torz értékítélet és beteges mentalitás figyelhetõ meg az
elmaradhatatlan oldalnehezék esetében is, amikor nekimennek az
egyházaknak, hogy ugyan már tartanák el magukat önerõbõl. Az
elsõ pofára esés akkor éri õket, amikor „csuháséktól” visszakézbõl
azonnal megkapják az elsõ ideológiai taslit, hogy aszongya: akkor ti
is tartsátok el magatokat a párttagok befizetéseibõl. A szög pedig akkor
bújik elõ immáron végérvényesen a zsákból, amikor az egyházak
kérnék vissza a jogos jussot, az elvtársak által jogtalanul elvett
jövedelemképzõ-képességgel bíró javaikat.
Ilyenkor jól jön a jogutódlás, ezért is volt szükség annak idején az
MSZP-vé alakuláskor annak kimondására, hogy vihessék magukkal
a hatalmas vagyont. Ám ami a racionális oldalon áldás, ideológiai
oldalon hatalmas koloncként még mindig lehúzza õket. Ezt ismerte
fel zseniálisan Francisco, el is kezdte gõzerõvel az átkos múlt eltüntetését,
elmaszatolását, egybemosást, hogy most már ne legyen egyértelmû,
kinek is köszönhetõ tulajdonképpen az igazi rendszerváltás.
Van már saját ötvenhatosuk is, aki felettébb jól érzi magát közöttük.
Talán kínossá vált már így az ötvenedik évforduló felé egy
padban ülni a körmös Bauer meg a Petõ fiával.
Hogyan is írta Gruiz Márton az elemzésében?
223