JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

eformokkal. Itt nem lenne félrebeszélés, mismásolás, maszatolás.
Papa, ezt mondtad akkor, most meg ezt csinálod! (Ne felejtsük el,
Fletóék mindent csak csinálni tudnak!) A két dolog homlokegyenest
ellentmond egymásnak, tehát hazudtál! Kész. Ennyi. Ennél
egyszerûbben szerintem nem lehet prezentálni ezt a dolgot.
Ilyenkor persze tanár úrék rögtön rávágják, hogy de hát a Fidesz is
ígérgetett, õk se tudnának mást csinálni! Két válaszom van erre.
1. Nem a Fidesz kormányzott az elmúl négy évben. Ne kenjük
már rá a rákennivalót.
2. Most sem a Fidesz van kormányon, tehát teljesen indifferens
ebbõl a szempontból, hogy mit ígértek a választási kampányban, az
ország nem nekik szavazott bizalmat arra, hogy megvalósítsák a
programjukat. Kész, passz.
Ennél tisztább és jogfolytonosabb átmenetet elképzelni sem lehet.
Lám-lám, ilyen az, amikor elsül a kapanyél! Most már az ölebmédia
néhány prominensének is elege van abból, hogy Fletóék
még mindig a narancsos pártra és annak vezérére, magára az élõ
személyben megtestesült ördögre mutogatnak vissza, ezt már
nem lehet szó nélkül hagyni a mûsorban, hiszen akkor õk válnak
a végletekig hiteltelenné, immáron a saját táborban is. Hogy jön
ide egyáltalán a Fidesz? Ezt most már egyre nehezebb kimagyarázni
és bemagyarázni.
Egy kép felér ezer szóval, tartja a régi mondás. Nézzünk is egy beszédes
példát a sajátságos kommunikációra. Nem nagy politika, csak
egy futballmeccs, a legutóbbi magyar-angol:
Index: Beszorítottuk Angliát
Blikk: A nyolcvanadik percig királyian helytállt a magyar labdarugó-válogatott
Megint, nem a valóságot írják le, nem a valóság kerül az elsõ helyre,
nevezetesen, hogy kikaptunk, nem. Tisztesen helytálltunk, sõt,
megszorítottuk az ángliusokat. Bezony ám! A lényeget, azt, hogy kikaptunk,
meg sem említik a címben, há’ minek azt?
231