JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Egy valami azonban itt marad, makacsul tartja magát. A hatalmas
méreteket öltött eladósodottság. Az államháztartási hiány és az
adósságspirál lejtmenete, az újonnan megtanult és a köztudatba is
igen hamar átment ikerdeficit fogalma. Ez a legújabb Hungaricum.
Így hirtelen nem is tudom, melyik másik európai államnak van még
ilyenje. Hirtelen egy sem jut eszembe.
Ja, és még egy apróság! A hiteleket vissza kell fizetni!
Fletó aszongya fel kell hagyni a jövõt felélõ politikával.
Utazó nagykövetünket idézném: „Basszátok meg!”
Nem ti építetek PPP-beruházás keretében harminc évre eladósítva
mindannyiunkat háromszoros áron autópályákat?!
Nem ti adtátok idegen kézbe – európai mértékkel mérve is példátlan
módon! – 75, azaz hetvenöt évre a jól mûködõ, hasznot hajtó
repülõteret?!
És még sorolhatnánk.
A Fideszt – most, hogy a bukás után úgy tûnik ezúttal is mindenki
marad a helyén – azzal vádolják, hogy nem tud megújulni, és ha így
folytatja tovább, ismét veszíteni fog. Csakhogy ugyanez, a politikai vonatkozás
tekintetében, mintha a prezidenciális kézi vezérlésre átálló
Maszop esetében is megfigyelhetõ lenne. Az elmúlt két esztendõben
mûködött az „új mûsorhoz új férfi kell” típusú bulvárkormányzás látványos
showelemekkel tarkított színi elõadása. Ám idõközben kiderült,
hogy a darab plagizált, a díszletek egy másik darabéi, ezért sietve lebontották
õket a bonviván nagybelépõje után, s most itt állunk a csupasz
színfalak elõtt. A zenekar pedig nem kapta meg a kottákat, ezért nem
tud játszani, a közönség pedig egyre türelmetlenebb a nézõtéren, mert a
publikumnak legalább a fele úgy érzi, becsapták. Akkor lesz nagy baj,
ha felállnak és a kasszához mennek, mert ott szembesülnek majd az
igazi problémával, a színház ugyanis már rég csõdbe ment.
Isten áldja Magyarországot!
192
A szocialista nagyváros öntudatos polgára