JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

eladósodás miatt. Mit csináljunk? Mi már csak ilyenek vagyunk,
szeretjük a kihívásokat.
Mindeközben itthon Magyarországon beteljesedik Megyónak, a
Kárpátok egykori ékes szavú bülbülmadarának immáron a klasszikusok
közé sorolt mondása, hogy aszongya: „A jóléti államok kora
lejárt.”
És valóban. Jankovits György, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületei
Országos Szövetsége elnöke, az Idõsügyi Tanács – tehát nem a nyugdíjasok
– nevében kijelenti, hogy a szolidaritást szem elõtt tartva lemondanak
a jólétrõl, mit nekik rongyos 1 havi plusz nyugdíj!
„Nem bátor az a ló, hanem vak!”
Ha a 2002-es 19 000,-Ft után valaki nekem azt mondja, hogy
2006-ban a nyugdíjasok egy havi nyugdíjukról, senki által nem presszionálva,
csak úgy, önként és dalolva lemondanak, azok mellett
kampányolva, akik már egyszer szemrebbenés nélkül és pofátlanul belehazudtak
a képükbe, nos, akkor én harsány kacajra fakadtam volna.
Mára azonban megtanultam, hogy ebben az országban minden, és annak
ellenkezõje is megtörténhet. Ma már nincs kedvem kacarászni.
Merhogy itten ez képzõdött meg!
Egy dologban reménykedem csak, hogy a közel hárommillió nyugdíjas
közül még nem mindenkinek ment el az esze.
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
35