JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

csapataiból álló hajdani KISZ-es (ifjú)gárda és elmaradhatatlan oldalnehezékük,
a szabadmadarakat röptetõ volt szalonellenzékiekbõl álló
kabinet lesz az elsõ olyan garnitúra a gengszterváltás után, amely egymás
után kétszer idõ elõtt beledõlhet a saját kardjába. (Kis magyar abszurd?
Vagy nagy magyar abszurd? Ezt ki-ki, döntse el maga, majd ha
megképzõdik ez az érdekes szituésön.) Hogy aztán a salto mortale-t
másodszor is túl tudják-e élni, fõként ilyen gazdasági helyzetben? Nos,
ha ez a tunya, túlmediatizált, birkatürelmû nép ilyen ostoba marad, akkor
a válasz minden bizonnyal igen.
A nép ostobasági fokmérõje, ha lehet egyáltalán így fogalmazni, abban
mutatkozik meg, hogy meddig tart még az az átmeneti, vagy nem tudom
én minek nevezhetõ idõszak, amíg emberek tömegesen hagyják megvásárolni
magukat néhány forintért, élelmiszerért, vagy valami másért? Mikor
lesz vége annak – valószínûleg soha –, hogy bedõlünk Kocsi László
MSZP-s fõ hallja kend száraztészta osztásának, meddig tûri még a roma
lakosság, hogy Gáspár Gyõzike papája kocsislegény módjára ordítozzon
velük a voksokért rendezett élelmiszercsomag osztásnál?
TESCO-társadalom a rozsdaövezetekben. Pedig az aktuális ciklusnak
már az elején, nemcsak a nemzetközi helyzet, de gyaníthatóan
a nyomor és a szegénység is fokozódni fog.
Másfél évtizeddel a módszerváltás és két évvel az új unióhoz való
csatlakozás után már épp itt lenne az ideje, hogy magunkra erõltessünk
némi européer magatartást és viselkedést.
Egyik kedvenc televízió-mûsorom az ECHO TV „Kurázsi” címû
produkciója. Ez a mûsor az Európai Unió országaiban szerencsét
próbáló, ott élõ és dolgozó – némelyek már le is telepedtek, beilleszkedtek
az ottani ország életvitelébe – magyar fiatalokat mutat be.
Legutóbb egy Bécsben élõ ifjú magyar hölgy mesélte el tapasztalatait.
A riporter a végén feltette neki a kérdést; azonos feltételek és lehetõségek
mellett, hol élne szívesebben, Bécsben vagy Budapesten? A fiatal
magyar hölgy – természetesen(?) – Bécset választotta, nem Budapestet.
A „Miért?” kérdésre egy szóval válaszolt: ÉLETMINÕSÉG!
184