JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

DÉJA VU
– avagy Kossuth tér 2006. –
Nézem a napjában többször is megszakadó televíziós közvetítést.
Kommunista diverzánsok aknamunkájának köszönhetõen már a
délelõtti órákban többször is elmegy a kép és a hang, élvezhetetlenné
téve a „Sorok között” címû mûsort. Nyilván a délutáni nagy etapra
gyúrnak az elvtársak. Utóbb kiderült, vasárnap estefelé megtudhattuk,
a hiba a T-Com közvetítõvonalában volt. Elõtte levõ nap
még minden klappolt, vasárnapra valahogy mégis sikerült elromlania
annak a fránya közvetítõ vonalnak. Na mindegy.
Délután 14 órakor aztán szembesülünk végre a valósággal, a tér,
akárcsak négy esztendõvel ezelõtt, ismét megtelt. A hatás ugyan
már nem olyan elementáris, mint elõször volt, láttunk már ilyent,
nem hat az újdonság erejével, mégis felemelõ, ahogy a „híres” emberek,
az ismert személyiségek, közéleti és politikai szereplõk a színpadra
sorjáznak, nevüket, arcukat adva az ügy mellé. Ki-ki egy vagy
néhány mondatos hitvallását is megosztja velünk.
Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Akkor sokan voltunk,
tán még többen, mint most, de nem voltunk elegen. Most talán
másként lesz.
Déja vu. Ezt mintha már láttam volna egyszer. Hiteles emberek
sokasága, akik már letettek valamit a köz asztalára, akik életükkel,
pályájukkal, teljesítményükkel kivívták mindannyiunk tiszteletét,
szeretetét és elismerését, odaállnak egy ügy mellé, nevüket, arcukat
merik adni egy ügyhöz, ki mernek állni valami mellett, amirõl úgy
érzik fontos, és amirõl úgy érzik, beszélni kell, fel kell hívni rá az em-
141