JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

SZATEL(L)IT
– avagy Senki sem lehet próféta a saját hazájában –
A dolgok jelen állása szerint olybá tûnik, könnyen megismétlõdhet,
hogy a közelgõ választásokon ismét nem várt meglepetésben lesz részünk.
Négy esztendõvel ezelõtt, amikor az ország végre elmozdulni
látszott mind a morális, mind pedig a gazdasági holtpontról, amikor
sokak számára végre érzékelhetõen tényleg elindultunk egy jó irányba,
a polgári kormány elbukott az országos méretû erõfelmérõn.
Akkor a múlt visszahúzott minket a jelen rideg és kíméletlen valóságába,
Kádár népe, haspárti Magyarország félreérthetetlenül tudtunkra adta,
hogy köszöni szépen, nem kér az új rendszerbõl, õ még itten dagonyázna
darab ideig a gulyáskommunizmus és a fridzsider szocializmus megszokott
langymeleg posványában. A múlt visszahúzott minket a jelen rideg és kíméletlen
valóságába, az egykori elvtársak ideológiai örökösei – saját nevelés
– finoman, ám annál határozottabban adták tudtunkra, hol a helyünk.
A mûvelt Nyugat helyett a vadkapitalista Keleten. Legalábbis
szerintük.
Vagy ahogyan azt Perczel Tamás, a kitûnõ pszichológus oly találóan
megfogalmazta egy alkalommal: „Ez az ország olyan bumfordi
módon korrupt”.
Akárcsak négy évvel ezelõtt, most is tartogathat számunkra a sors
egy keserû pirulát, és hát a dolgok mai állása szerint nagyon úgy néz
ki, hogy be is akarják vetetni és le is akarják nyomni a torkunkon ezt
a keserû pirulát. Persze csak ha hagyjuk!
Akkor azt hittük, nem jöhetnek vissza, ma attól kell tartanunk,
nagy az esély rá, hogy nem mennek el, itt maradnak a hata-
133