JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Itt ugyanis jelenleg annak a sajátos folyamatnak lehetünk a csendes
megfigyelõi – a koalíció szavazói ez esetben a csendes asszisztálók
–, hogy az egykoron a pártállam kegyeltjeiként az állam pénzén
kinevelõdött, gátlástalan karriert befutott gátlástalan karrieristákként
feltûnõ KISZ-führerek és káderek záros határidõn belül ismét
csõdbe viszik-e ezt a szerencsétlen sorsú kis országot. Ez most már
igen könnyen megképzõdhet, és az egészben talán az a legszörnyûbb,
hogy menet közben õk ezt valószínûleg észre sem fogják venni. Mi
viszont annál inkább. Csak legyintenek egyet, és az egészet elintézik
majd azzal, hogy Brüsszelben mindenki hülye, különben is messze
vannak, mit tudják õk, hogy mi van itt?
De az igazi baj nem velük, hanem velünk, a néppel van. Azzal a
néppel, amelyik a jelenlegi helyzetet elnézve vagy aljas, vagy mûveletlen,
ahogy Széchenyi mondta annak idején. Mert azt már megszoktuk,
megszokhattuk tõlük, hogy nem veszik észre, vagy nem
akarják észre venni, ha baj van. De a nagyobbik baj, hogy az ún. kisember
sem veszi észre. És akkor néhány apró, jelzésértékû gyöngyszem,
melyek mindent elmondanak a mi kis országunkról. A teljesség
igénye nélkül szemezgessünk a sajtóban megjelent anyagok
közül. Elsõként néhány cím a lapokból:
Jaksity György, volt tõzsdeelnök a közszféra teljes bérbefagyasztását
javasolja
– Brüsszeli elemzõk szerint Budapest elfelejtheti a 2010-es eurót
– Magyarországon a legkockázatosabb befektetni
– Külföldi lapok: A gyõzteseknek szembe kell nézni a költségvetés
helyzetével
– Financial Times: Gyurcsány akár már hétfõn bejelentheti a
megszorító intézkedéseket
– Csaba László: Emelni kell az áfát és a jövedéki adót
– A gazdasági érdekképviseletek kiigazításért kiáltanak
– Külföldi elemzõk pesszimisták a hiánycsökkentést illetõen
– Bod Péter Ákos: Hamar kell dönteni a reformintézkedésekrõl
178