JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

nem kötelezõ a boríték használata. Ne felejtsük el, a törvényben benne van
lehetõségként, a szavazópolgárnak jogában áll a szavazólapot boríték nélkül
az urnába dobni! A boríték használata csupán egy eddig ránk erõltetett magatartásforma.
Hiszen csupán az üres borítékot rendeli figyelmen kívül
hagyni a törvény, a szabályosan kitöltött szavazólapot azonban véletlenül
sem. Mondjuk tehát egyszerre a Kossuth téren valamint a Hõsök terén április
másodikán, majd a hasonló rendezvényeken eztán, végül a szavazókörökben
is olyan fennhangon és mosolyogva, hogy a körülöttünk lévõk számára
jól hallható legyen: „Köszönöm, nem kérek borítékot!“
A boríték használatának ezen visszautasítása nem egy politikai szervezet
mellett / ellen való kiállás. Nem lehet ráfogni, hogy megzavarhatja a
szavazókörben a törvényes rendet. Továbbá, mindenki, akitõl ezt a lehetõséget
megtagadja a szavazóköri elnök, vétesse jegyzõkönyvbe az esetet és
követeljen a jegyzõkönyvrõl hiteles másolatot, melynek másolatát haladéktalanul
juttassa el a helyi választási irodához, valamint az általa választott
politikai szervezet helyi vezetõjéhez! Arról szól ez a rövid mondat,
- Miket is írok, hiszen ezt közülünk bárki azonnal érti!
A szoclibek közkeletû életfilozófiáját kölcsönözve: ami nem tiltott azt
szabad megtenni. Nesze, werber, és az õ behívói, ezt nem lehet kivédeni!
Ismételjük, egyszerre, hangosan, kitartóan, büszkén mosolyogva: „Köszönöm,
nem kérek borítékot!“ Nem hallatszott elég határozottan! „Köszönöm,
nem kérek borítékot!“ Jobban hangzott, de legyünk biztosak a
dolgunkban. Most nincs kibúvó senkinek! Hogy volt? „Köszönöm, nem
kérek borítékot!“
„Követem az igazságot, védem a jogot,
mindenkinek jót akarok, senkitõl sem félek.”
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket:
(Felsõbüki Nagy Pál)
Lengyel Károly, egy magyarul gondolkodó és érzõ szavazópolgár
113