JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

ször lõ, csak aztán kérdez. Ez eddig még mindig mûködött. A hit a
szeretet és az összefogás erejében szép dolog, de most már itt lenne az
ideje, hogy egy lépéssel tovább lépjünk, fogjuk a karikás ostort és ûzzük
ki a kufárokat az ország templomából!
De térjünk vissza a kitûnõ tollú fiatal publicista írásához! Az
„Egyenes beszéd” alcímû részben az alábbiakat írja:
„Aki ott volt a Fidesz legutóbbi kongresszusán – igen, azon, ahol elhangzott
Mikola doktor sokat támadott kijelentése a határon túli
magyarokról –, az tudhatja, hogy a résztvevõk (mi) olyan energiával
telten, oly bizakodón, olyan hittel hagyták el a Körcsarnokot,
amilyet régen tapasztalhattunk.”
Valamit nem értek. Ha a szerzõ, aki maga is ott volt, és aki maga is
„olyan energiával telten, oly bizakodón, olyan hittel” hagyta el a Körcsarnokot
Mikola doktor szavai hallatán, miért nem teszi fel a legfontosabb
kérdést. Ha mi, jobboldali, polgári, nemzeti érzelmû szavazópolgárok
ennyire megörülünk annak, hogy végre-valahára jön
egy ember, és kimondja az igazságot, akkor a polgári párt teljes vezetõsége,
az elsõ emberrel az élen, ugyan bizony miért határolódik el
tõle, ha mégoly árnyaltan is?
Mert mit tett Mikola doktor? Õ nem csupán azt mondta, amit a
jobboldal választói hallani szerettek volna, a „nemzet orvosa” kimondta
az igazságot. Ez volt a bûne. Az ölebmédia szerint. Még pontosabban
az, hogy a határon túliak magunkhoz ölelésén kívül felvázolta
a dolog praktikus oldalát is, vagyis azt, ahogy minden más, tõlünk
eltérõen normális és józanul gondolkodó állam cselekszik a
távolba szakadt hazafiakkal, amikor állampolgárságot, és az ezzel
automatikusan együtt járó szavazati jogot ad nekik.
Ez verte ki a biztosítékot a másik oldalon, a mûanyagellenzék vezetõi
pedig aszonták, „Hú fiúk, ez azé’ sok vót, ezt mán nem bírja el a
média, vegyünk vissza egy kicsit!”
207