JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

nagyjából az olcsó munkaerõben érdekelt külföldi tõke továbbra is
élvezhesse a nagyon alacsony béreket Magyarországon. Errõl szól ez
a történet.”
Ennyit a polgári és konzervatív értékrenden alapuló politizálásról.
Már csak azért sem értem Dávid Ibolyát, mert ha be akarja nyújtani
a számlát Viktornak, már pedig nagyon úgy néz ki, hogy nagyon
be akarja, akkor arra a lehetõséget éppen a kormányzati pozíció
adná meg. Ide nekem azonnal öt-hat miniszteri tárcát! Vagy valami
ilyesmi. Pont úgy, ahogyan azt az egyes számú SZDSZ esetében láthattuk,
akik a módszerváltás óta immáron tökélyre fejlesztették a
kormányzati zsarolás mûfaját. Volt kitõl tanulni.
Ellenzékbõl a Fidesz legfeljebb annyit mondhat, hogy „bocsika”.
Vagy még annyit sem, hanem rátesz egy lapáttal, mondván: „Te voltál
az, aki miatt a polgári oldal elbukta a választásokat, te voltál az,
aki elárultál minket!” És ne feledkezzünk meg arról az aprócska, ám
annál lényegesebb momentumról sem, hogy 1998-ban az MDF a Fidesz
hátán vánszorgott be az ország házába. Errõl mintha Ibolyka
újabban igen csak sûrûn megfeledkezne!
Ez mondjuk érdekes szituésönök megképzõdéséhez vezetne egy
esetleges elõre hozott választások alkalmával. Igaz, erre vajmi kevés
az esély, de mit lehet tudni, a magyar politikában minden és annak
ellenkezõje is megtörténhet! Ahogyan Tévéországot és lakóit elnézem,
egyhamar nemigen számíthatunk változásra, az államcsõdöt simán
elhallgatják, tekernek még kettõt-hármat a présen, a birkatürelmû
nép pedig sziszegve szívja majd az amalgámtömést a bal felsõ
hatosban, de tûr tovább.
Az APEH-nek már a választások elõtt kiadták ukázba, hogy szálljanak
rá a kis cégekre, olyan cég nem létezik, nem létezhet, ahol ne
találnának valamilyen apró rendellenességet.
Pedig a nemzetközi elemzõk egyértelmûen jelezték, hogy õk bizony
nem a jelenleg regnáló koalíció hatalomban maradását tartják
kívánatosnak.
165