JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

ki bátran, igen, õk azok, a panelprolik, szépítgethetjük itt ahogy akarjuk,
a szavazatmaximalizálás érdekében, de önmagunkat bizony nem
tudjuk becsapni, szóval a panelprolik engedelmes birkanyájként való
kollektív szavaztatása közepette, azért más is történt kis hazánkban.
Némi öröm az ürömben, hogy a kezdeti csalódottság, levertség, fásultság,
fáradtság, bénultság után egyre többen érzik úgy – és ehhez talán az
ölebmédia is nagyban hozzájárul azzal, hogy nem veszi észre, a csata
már véget ért, továbbra is kitartóan és hangosan rikoltozva rugdossák a
döglött oroszlánt –, hogy a polgári oldalon az jelenti a megoldást, ha
önszervezõdünk. Civilügyileg. Hagyni kell a pártokat, láthatóan semmit
sem értettek meg abból, mit jelent felépíteni és mûködtetni egy európai
értékek (kultúra, szolidaritás, kereszténység) talaján álló országot,
melyben polgárai jól érzik magukat.
Most, hogy egyre riasztóbb kép tárul elénk hazánk jelenlegi gazdasági
helyzetérõl, most hogy már Franciscó is szolidaritásról és a változás
szükségszerûségérõl beszél, most, hogy az ölebmédia is a reformok halaszthatatlanságáról
fossa a szót megállás nélkül – halkan jegyzem meg,
csak elõkerült a recept díj és a fizetõs egészségügy, ami ellen kézzel-lábbal
tiltakozott Francisco a miniszterelnök-jelölti vitán (Vegyék ki a
kampányból ezt a hazug filmet! Nem lesz receptdíj!) – szóval, egyre
többen gondolják úgy, hogy talán még sincs minden veszve.
A kezdeti sokk után egyre többen vannak azok, akik most jobban
érdeklõdnek a politika, a közélet alakulása iránt, ami jó, mert gondolkozásra
készteti az állampolgárokat. Arról nem is beszélve, hogy
kifelé erõt mutat. Most kell erõt mutatni, összezárni, mint a vasbeton,
vagy a monolit, amikor padlóra küldött az ellen! Most kell
azonnal talpra állni, és küzdeni tovább a vörös polip ellen! Ha másért
nem, hát azért, hogy szembesüljenek azzal a ténnyel, még több
pénzt, idõt és energiát kell áldozniuk arra, hogy minket eltakarítsanak
az útból, vagy beledöngöljenek az anyaföldbe. Mert ez a szándékuk,
ehhez kétség nem férhet, ha valaki nyitott szemmel és nyitott
füllel figyeli az ölebmédia megnyilvánulásait.
189