JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

sú, esetlen politikai hinta-palintáján, aközben szép csendesen (vagy
nem is annyira csendesen?) elveszítjük a választásokat.
(Ja! És csak így halkan, zárójelesen jegyzem meg, mindjárt itt az elején,
hogy csodák csodája, az ország évek óta második legnépszerûbb
politikusa – tudják kirõl beszélek ugye? – az erõfelmérõn saját körzetében
5% körüli eredménnyel mindösszesen csak a harmadik helyet szerezte
meg. Hogy is van ez? És akkor õt miniszterelnöknek?)
Az igazság odaát van! – mondják Scully és Mulder ügynökök.
És milyen igazuk van! Mert mi is zajlott le itt a szemünk elõtt?
Minden szinten, szinte minden! Amirõl persze megint csak utólag
értesülünk. Mint arról is, hogy a láncszavazás kiderültével a
komcsik már jó elõre szárazon tartották a puskaport, már hosszú
hónapokkal ezelõtt készen álltak arra, hogy megvalósítsák az új,
az immáron történelmi hagyományokkal is bíró tervet, az egykori
kék cédulás választások nosztalgikus remakejét, a szavazók szervezett
utaztatását.
„Mónikám drága Mónikám, néked szól a hermónikám!” – danolászta
egykoron Solymos Tóni. Hát igen. A mi drága Mónikánk már decemberben
meghozta azt a rendeletet, szépen fû alatt, amire akkor
valahogy nem is figyelt fel senki, és aminek köszönhetõen technikai
értelemben gyakorlatilag bebiztosították magukat. Sõt! A jelek szerint
túlnyerték magukat, valószínûleg õk maguk sem számítottak
ekkora fölényre, vagy ahogyan azt Miska kancsó megfogalmazta: a
biztonságos többségre.
Nem tudom, felfigyeltek-e arra az apróságra, hogy ez a rendelkezés
mennyire diszkriminatív. Ahogyan arra már néhány lapszámmal ezelõtt
felhívtam a figyelmet, ez a rendelkezés jogtalan elõnyhöz juttatja
az átjelentkezõ szavazópolgárokat azon honfitársaikhoz képest, akik
maradnak az eredeti szavazókörben, ahol talán az elsõ fordulóban már
el is dõlt a mandátum sorsa.
Ez akkor még csak amolyan józan paraszti ésszel való tûnõdés volt
számomra, hogy hát a logika meg a józanész minimum ilyen kérdéseket
168