JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Egyszóval, visszatért a múlt, a proletárdiktatúra pufajkáit Armani
öltönyökre cserélõ, s ezzel együtt ideológiai köpönyegüket is mesterien
forgató egykori ifjúkommunisták vezényletével turbofokozatra
kapcsolt a vadkapitalista szabadrablás, mely kis hazánkban néhány
évtized alatt azt a szerepet kell, hogy betöltse, mint a nálunknál szerencsésebb
történelmi fejlõdésû országokban az ún. eredeti tõkefelhalmozás
korának nevezett hosszabb idõszak. Valószínûleg ennek a
lerövidítésnek köszönhetõ, hogy a magyar társadalom ennek az igen
szûk élõsködõ rétegnek az õ szélsõséges vagyonosodását ilyen sokkszerû
„élményként” tapasztalja meg és éli át.
Az Egy Ember, az Egy Párt szellemiségével és nemtörõdöm pofátlansága
érzéketlenségével Egy Program menetrendszerûségével
alázza meg immáron sorozatosan a nemzetet. Most legutóbb is, amikor
elhagyta a Butapest határát jelzõ táblát és kimerészkedett a terepre,
volt pofája ellátogatni Mohácsra, egy olyan vidéki városba,
ahol több nemzetiség él egymás mellett, és ahol úgy várták a kettõs
állampolgárság megszavazását, mint zsidók a Messiást.
Orbán pártelnök úr szerint a narancsdobálók nem az õ embereik
voltak. Én a magam részérõl csak annyit tennék hozzá – és itt azért
halkan megjegyezném, hogy a kamera hûen megörökítette a nem kívánatos
személyek eltakarításában tüsténkedõ kormányõrök szorgos
tevékenységét – hogy annak idején Jézus urunk is kiûzte a kufárokat
a templomból. Talán nem ártana, ha végre ennek a médiapáváskodó
ripacsnak egyszer végre valaki lekeverne egy hatalmas
makarenkóit – kizárólag nevelési célzattal, természetesen.
Ha másért nem, legalább a médiaszenzáció kedvéért. Bár ebben
az országban még ezt is elhallgatnák. Hogy ettõl észre térne-e Fletó,
azt nem tudom, gyanítom, hogy nem, mindenesetre egy biztos, a politológusok
hetekig elcsámcsoghatnának rajta.
Persze a valóság a képzelet szülötténél még sokkal durvább, sokkal
abszurdabb. Lehet, hogy ez már a Gyalog-galopp stábjánál is kiverné
a biztosítékot.
94