JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

san fel– és leváltó új stróman, a hórihorgas ripacs, ahogyan õt a dús
képzeletû nép elnevezé, teljességgel alkalmatlan a közéleti szereplésre,
és ahogyan azt a Nemzetesasszony által csak „a mi kommunistánknak”
aposztrofált Csintalan Sándor szokta volt mondani – no
pláne – a miniszterelnöki feladatok ellátására.
Ha a Horn Gyula-díjas Horn Gyula tényleg a tuttit mondja, a fentebb
idézet mondat ekképpen hangzott volna:
„Nekünk se könnyû. Elõször is túl kell élnünk téged,meg a reformjaidat.”
És valóban. Érdemes lenne belelátni az alkohol szörnyû démonával
napi harcban álló egykori miniszterelnök gondolataiba, vajon õ
hogyan éli meg azt a helyzetet, amikor több évtizedes vezetõ szerepe
után egyszer csak se szó, se beszéd, jön egy nyikhaj senki a KISZ-bõl
– saját nevelés! – és kilóra kivásárolja az elvtársak alól a pártot, a
régi jó, megbízható kádereket pedig egyszerûen félreállítja, vagy jobb
esetben – emlékeznek még a formulára, ugye? – „érdemeik elismerése
mellett” – elküldik, no nem nyugdíjba, mert az lenne aztán az igazi
kib…s az illetõvel, hanem az Európai Unióba.
Vajon mit érezhetett az egykori kultúrcenzor, akire ma csupán a
rikácsoló másodhegedûs szerepét osztották, amikor közölték vele,
hogy vagy ezt csinálja nyugdíjas koráig, vagy fel is út, le is út, mehet
Isten – ó pardon, dehogy leszünk itt klerikális reakciósok – a párt hírével.
Bár a jelek szerint, Hornnal ellentétben Sipánka elégedett a
ráosztott szereppel, úgy tûnik, élvezi, amit csinál. Csak a pénz meglegyen,
a többi nem érdekes. A többit majd megvesszük.
És valóban. Ez az új irány a magát magyarnak és szocialistának nevezõ
szegfûmintás utódpártnál. Mindeközben az országot az eredeti
tõkefelhalmozás korába visszarepítõ vadkapitalista KISZ-csinovnyik
ígér fût-fát bokrot, poliszokat, meg 160-nal száguldozó vonatokat.
Ebben van az igazi lóvé. S hogy mikorra lesz mindebbõl valóság?
51