JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Erre nem nagyon tud mást mondani az ember, mint hogy megbuktak,
mint Rottenbiller. Ezt a szájtáti bálványimádóknak mondom
kijózanodásképpen.
És tessék elfelejteni a láncszavazást, a vándorszavazók százezreit,
nem 1–2%-on kellene múlnia ennek a választásnak egy ilyen szörnyû
négy esztendõ után! Azt hiszem ennek a mondatnak az igazságtartalmát
mindenki belátja.
A törpeminoritás elsõ embere nagy nyilvánosság elõtt mond köszönetet
az utódpárt átszavazóinak, még a Fidesz elnöke is arról beszél televíziós
interjújában, hogy bizony a koalíció kioktat bennünket együttmûködésbõl.
Ütik-vágják egymást, anyáznak, de amikor szarban a
haza, azonnal kõkeményen összezárnak, mint a vasbeton, vagy a monolit.
Ez az, amit mi nem tudunk. Vagy nem akarunk tudni?
Pedig, ha visszaemlékszünk Hiller Steve szavaira, amiket a köztársasági
elnök megválasztása körüli ramazuri kapcsán a koalíciós
társuk viselkedésérõl mondott, azt hinnénk, képtelenség, hogy ezek
ketten együtt tudjanak kormányozni, és mégis:
156
„Azt gondoltam, hogy egy 5 százalékos pártot meg lehet arról gyõzni,
ahogy mi gondolkodunk, akik sokszorosan nagyobb párt vagyunk.
Azt gondoltam, hogy az érdekli õket, hogy az 5 százalékos támogatás
azt is jelenti, hogy 95 százalék nem õket támogatja. De, barátaim,
be kell látnom – és ezt együtt kell elhinnünk, én már az elmúlt
napokban sokat-sokat gyötrõdve ezen, túl vagyok rajta –, nem érdekli
õket. Nem az érdekli õket, hogy 95 százalék nem támogatja
õket, hanem mindent csak azért és kizárólag azért tesznek, hogy az 5
százalékos támogatást megtartsák és megõrizzék.
Ebben a partneri viszonyban nem a szolidaritás, hanem az érdek szó
a meghatározó. És abban a tárgyalásban, amit lefolytattam velük,