JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

ARCOM A HARCOM
– avagy Felépíthetõ-e egy ország a gyûlöletre alapozva? –
A válasz természetesen az, hogy nem. Legalábbis tartósan egész biztosan
nem. Ideig-óráig még fenn lehet tartani a látszatot, meg lehet félemlíteni
az embereket, de egyszer minden kötél elszakad, és akkor eljön
az a pillanat, amikor senki sem szeretne jelen lenni az éppen akkor
történõ eseményeknél. Pedig tudjuk jól, most már mindannyian, az elmúlt
másfél évtized megmutatta, bebizonyította számunkra, hogy bizony-bizony,
forradalmakat nem lehet megspórolni.
A kormány újjáalakítási projekt néven ismertté vált központilag levezényelt
tökölõdésének szürke, balatonõszödi kiruccanásokkal tarkított
munkás hétköznapjaiban a csahos ölebmédia viszi a prímet. A
nyegle stílusú kultúrbunkó reggelente azon kesereg, egyre többször és
egyre hangosabban, hogy hol késik a normális jobboldali média megjelenése,
vagy legalább annak lehetõsége. Most ez van kiadva feladatnak,
megkapta az ukázt, brillírozik is, ahogy az kell.
Miközben Francisco azon fáradozik serényen, hogy elmossa a rendszerváltozás
által meghúzott éles határvonalat, egykori rendszerváltók
és leváltottak között – ha így haladunk tovább, így az ötvenedik évfordulóra
már ’56 is az övék lesz –, aközben jómódú sajtómunkásaikból
álló médiaserege továbbra is az ellenzék démonizált vezérének lejáratására,
hiteltelenítésére és ellehetetlenítésére pazarolja a drága idõt. A
kormányt – sem a leköszönõt, sem az újonnan megalakulót – nem szabad
kritizálni, elvégre nem harapunk bele a kézbe, amely enni ad.
A fõ célpont továbbra is az ellenzék vezére, aki a Führer hazánkban
betiltott könyvébõl felolvasott idézettel, mert példálózni, olajat
215