JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Itt álljunk meg egy pillanatra. Felhívnám mindenkinek a szíves figyelmét,
hogy a riportalany nem a pénzt emeli ki, mint azt talán oly sokan
várták volna! Pedig õ is magyar, a szentem. Ugye a riporter azonos
feltételek és lehetõségek mellett volt kíváncsi a válaszra, az azonos feltételekbe
és lehetõségekbe az anyagi megbecsülés is beletartozik. Tehát
az rögtön megállapítható, hogy azok, akik végre-valahára európai
közegbe kerülnek, természetes módon alkalmazkodnak egy normális
életvitelhez, és természetes lesz számukra, hogy nem a pénz és annak
megkeresése az elsõdlegesen fontos és kizárólagos direktíva, hanem elsajátítanak
egyfajta szemléletmódot, amit röviden talán úgy lehetne
megfogalmazni, hogy végre marad idejük élni.
De nézzük, miért is választotta inkább a sógorok fõvárosát az ifjú
magyar hölgy, Degesz uram hitbizománya, a mi szeretve tisztelt koszos,
szemetes és kutyaszaros világvárosunk helyett.
Csak néhány elõny a teljesség igénye nélkül, amivel Bécs kedvezõbb
elbírálást nyert Butapesttel szemben:
Tiszták az utcák, a házakat festik, karbantartják, restaurálják.
Igaz, hogy a hivatalban fizetni kell, de viszont idõre elkészül minden,
sõt, ami Magyarországon elképzelhetetlen, egy mosoly kíséretében!
A tömegközlekedési eszközök akkor jönnek, amikor kell, amikor
az a megállóban ki van írva.
Rend van minden tekintetben.
Ismételten felhívom mindenki figyelmét, egy árva szó, még csak
említés sem esik arról, hogy mennyivel többet lehet keresni az osztrák
fõvárosban, mennyivel jobban lehet ott élni! Csupa hétköznapi
apróság, amire talán oda se figyel az ember a mindennapjai során.
Hát ez az, amire én azt szoktam mondani, hogy nem a lóvé a legfõbb
oka annak, hogy soha a büdös életben nem fogjuk õket utolérni, hanem
a szemléletmód. Pontosabban annak hiánya.
Mivel az ifjú hölgy magyar, az osztrák cég, akinél jelenleg dolgozik,
õt bízta meg magyarországi leányvállalatának megszervezésével.
Hát mit mondjak, itt is beszédesek a tapasztalatok:
185