JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Ugyanez a maszatolás, elkenés megy nagyban is, mint kicsiben, ennek
a focivereségnek a közlésében. „Elõször elandalítjuk a jó népet,
oszt amikó’ mán ellazult, na akkó köll fiam a feketelevest a nyakukba
zúdítani, mer akkó’ könnyebben elviselik” – taníthatják az ölebmédia
„tanár úr”-féle kurzusain és tanszékein. Vagy valami ilyesmi.
(Bár, ki tudja, lehet, hogy a bulvár lapoknál olvasták Kopátsy
Sándor közgazdász tanulmányait, ugyanis õ végzett olyan munkahelyi
felméréseket még az átkosban, hogy mérte a közhangulatot a gyárakban,
irodákban, és kimutatható volt, ha elõzõ este a magyar válogatott
megnyerte az éppen aktuális mérkõzését, másnap a melós
jobban dolgozott.)
Visszatérve a KISZ-tábor mennybemenetelére, Francisco régi-új
kormányprezentációját nézve az embernek óhatatlanul olyan érzése
támadt, mintha visszacsöppentünk volna a 70-es évek vége, 80-as
évek elejei kádári Magyarországra. Legalábbis a retorika szintjén.
Ezt egyszer mintha már láttuk volna, ezt egyszer mintha már eljátszották
volna velünk. Az ötletszerû kinevezések – Göncz papa lánya
belebukott az esélyegyenlõtlenségbe, se baj, jó lesz majd külügyminiszternek,
mer’ hogy jól beszél németül és angolul is, Szekeres meg,
akinek eddig köze se vót a katonasághoz, megteszi honvédelmi miniszternek
(ki tudja, tán Czinege elvtárs nyomdokaiba lép majd) –, a
mindenki mindenhez ért elv érvényesül, akárcsak Nagy Sándor idejében,
aki a szakszervezetektõl a munkaügyön át az üdültetésig nagy
ívû pártkarriert futott be annak idején. Te jó eftárs (eftársnõ) vagy,
ezér’ a párt hálás neked, ide állít téged erre a jó posztra, semmit se
köll csinálnod, majd a versenyszférából gyütt eftársak möghozzák a
döntéseket, neked csak reprezentáni köll. Meg aláírod a papírokat,
oszt kész.
No, hát így néz ki ez a régi új, a KISZ- és építõtáborok világát emlékezetünkbe
idézõ Fleto Fletovics Jemelján nevével fémjelzett,
brüsszelita komprádor elit által marionett-bábúkból felállított Laokoón-csoport.
232