JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

jól érzékelteti egy, a városban felépítendõ jégcsarnok problematikájának
kezelése Don Tollerone részérõl. Ha a hagyomány állításának hinni
szabad, a város vezetõje közölte a beruházó vállalkozóval, hogy szegény
az eklézsia, mint a templom egere, olyan üres a zsebük, mint a gazdasági
kamara elõtt fellépõ és zsebeit sajnálkozó arckifejezéssel
kiforgató mûminiszterelnöknek, nincs egy megveszekedett vasuk sem,
de ha a vállalkozó lenne olyan szíves, belenyúlna a zsebébe és onnan 10
gurigát átgurítana bizonyos magánzsebbe, mindjárt megoldódna a
probléma. Rögtön elintézõdnének a szükséges engedélyek, területet is
kapna a beruházó, szóval minden el lenne intézve. Elvégre a város érdeke
is, nem igaz?
10 guriga (városi szóhasználat)= 10 millió.
Nem csoda, ha az elsõ milliárdocska után ilyen hamar összejött a
második is. Csak azon csodálkoztam, hogy a televízióban a parlamenti
vagyonbevallásról szóló tudósításban a déli végek korlátlan
urát majdhogynem a „futottak még” kategóriába sorolták.
Ja kérem, messze van ide Buda vára!
Én azonban mégis bizakodó vagyok. Bizakodó, mert Jólét király és
Nagy Jólét király tanulságos stafétabot váltásának, majd utóbbi esztelen
ámokfutásának már-már anderseni mélységekbe hatolóan részletes
bemutatása egy pécsi illetõségû honfitársunk által, derûvel tölt el, és
azt mutatja, hogy a magyar emberbõl nem veszett ki a humor, keserves
kínok közepette is tud még nevetni önmagán.
Bizony, kedves Barátaim, saját nyomorúságunkon nevetünk akkor,
amikor Nagy Jólét király történetét hallgatjuk, hiszen nélkülünk, az istenadta
nép nélkül nem kerülhettek volna vissza a hatalomba „derék”
posztkommunistáink, akik elõször egy spiclit, majd második alkalommal
egy zártkörû szeánszon magát Nagy Jólét királyt ültették a nyakunkba.
Az „ellenzék vezérének” évértékelõ beszédét már sok helyütt leközölték
szó szerint, álljon itt most Nagy Jólét király története, mely
történetet a szó szerinti közlésekbõl kifelejtették, vagy kitörölték.
17