A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Kemény problémaként jelenik meg a többségi társadalom előítéletes cigányképe. Az etnikai
kisebbségi kérdés megközelítése a többség részéről előítéletes, diszkrimináló, és indulatos. 4
Ebben a hitében és gyakorlatában a többség állandó megerősítést kap. A társadalom
cigányképének kialakításában, a többség képének befolyásolásában a fennálló hatalom
érdekei minding jelentős szerepet játszanak. Nem utolsósorban ezért volt a cigánykérdés
mindig jogi, rendőrségi, gyermekvédelmi ügy, ahelyett, hogy megfelelő kulturális, népjóléti,
jogvédelmi intézmények foglalkoztak/foglalkozhattak volna a kérdéssel.
Az elmúlt 40 évben Magyarország legnagyobb számú kisebbségétől megtagadták azokat a
kollektív jogokat, amelyek a többi etnikai kisebbséget többé-kevésbé megillették. A
szocialista rendszer minden etnikai csoportot igyekezett megfosztani hagyományos kultúrájától
az asszimiláció jegyében. A cigányokat a hagyományos életvitel és az új élethelyzethez
való kényszerítő alkalmazkodás összeegyeztetése beláthatatlan és természetesen megoldhatatlan
nehézségek elé állította. „Ezért is épültek be olyan torzan és zagyván az újonnan
kialakított életformába. A cigányok nagy többsége a hagyományos cigány kultúra és a
klasszikus falusi vagy városi szegénykultúra törmelékeiből összehordott romhalmazok között
él, minden önbecsülését elvesztette, semmit sem ért a körülötte levő világból és ebben az
állapotban csak barbár és artikulátlan önvédelmi reflexre képes” – tartja Havas Gábor.
A cigányság évszázados és speciális kisebbségi helyzetéből következnek történelmi
hátrányaik: az iskolázottság területén. Mint korábban említettük, a cigánygyerekek mintegy
60%-a nem végzi el a nyolc általánost, 40%-ukat kisegítő osztályokba, ill. iskolákba
irányítják, holott értelmi színvonaluk ezt nem teszi szükségessé. Már az iskolában elkezdődik
a kirekesztés és a másság „büntetőjogi” elbírálása. Az anyanyelv használatára, amennyiben az
nem magyar, sem az óvodában sem az általános iskolákban nincs lehetőség. A cigányság
népesség iskoláztatási és iskolázottsági problémái egyébként kinagyítva jelzik az egész
magyar iskola- és oktatásügy anomáliáit.
Az alacsony iskolázottsági szint és a szakképzett(len)ség automatikusan vonja maga után a
gazdasági életben jelentkező gondokat, amelynek ugyancsak mélyek a gyökerei.
A kapitalizálódás csíráinak megjelenésével elkezdődik a cigányság tradicionális foglalkoztatási
struktúrájának a céhes ipart kiegészítő periférikus, ám megélhetést biztosító kézműipar
fölszámolódása, s a már megtelepedetteket is újra vándorlásra kényszeríti. A parasztság
elvárta volna ugyan, hogy a cigányság is földet műveljen, de számukra a föld nem jelentett
megoldás. 1945-ben a cigányság egyébként az uradalmi cselédséggel egyetemben kimaradt a
földosztásból, s nem volt lehetősége semmiféle tartalék képzésére. A cigányság abból a
konszenzusból is kimaradt, amelyet a Kádár rendszer a gazdaságilag és politikailag fontos
rétegekkel kötött, s a kiegyezésben nem részesedett rétegekkel való foglalkozást a rendőrségre
bízta. A 60-as, 70-es éve munkaerő-piaci szegregációja következtében a legnehezebb és
legelőnytelenebb, az egészségre káros fizikai munkát vállalhatták, sokszor több száz
kilométerre otthonuktól, létminimum alatti bérekért. Ma természetszerűleg ők kerülnek
elsősorban az utcára, s mivel egyre kevésbé van szükség segéd és betanított munkára, ismételt
munkába állásuk teljesen reménytelen.
Innen már csak egy lépés a szociális problémák területe. A cigányság esetében a szociális és
etnikai problémák a szegénység kérdéseként jelennek meg. A cigányság nagy tömegei a
magyar szegényréteghez adaptálódtak, s ezen a szegényrétegen belül meglehetősen túlreprezentáltak.
E zárványhelyzetben rekedt, ázsiai állapotok között élő, ám szívósan újratermelődő,
4 Ide tartoznak a különböző sztereotípiák, mint pl. A cigányok maguk tehetnek arról, hogy úgy élnek,
ahogy. A cigányok lusták, nem dolgoznak, lopnak, csalnak, hazudnak, bűnözök, stb.
10