A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Magyarok és németek területileg is elkülönültek, a németek pedig még vallásuk szerint is más
helyen laktak. A Magyar Gyönkön lakók vallásilag nem különültek el, míg a délen fekvő
Német Gyönkön, a Topel Gásszén a református, a Lutrisch Gásszén pedig az evangélikus
németek laktak.
Ez a vallási és etnikai sokszínűség kedvezett a csoportok közötti verseny kialakulásának, ami
gazdasági téren is tetten érhető. „Mindig volt, hogy ki a gazdagabb, ki a szorgalmasabb, kik
vannak többen. Itt mindig valaki az első akart lenni.”
Foglalkozásukat tekintve a betelepült evangélikus és református németek nagyobb részben
iparosok, fazekasok, ácsok, kisebb részben földművesek, napszámosok voltak. Az iparosok is
foglalkoztak azonban földműveléssel. A falu gazdasági viszonyait tekintve ekkor Magyar
Gyönkön átlagosan 4 ezer négyszögöl szántóföld jutott egy gazdára; a leggazdagabb magyar
gazdának 10 és fél köblös földje volt. 247 Német Gyönk lakói hasonló nagyságrendű területet
műveltek; ehhez járult még a számukra oly fontos szőlő. Míg azonban a magyar feudális
gazdasági viszonyok, a földesurak jogai jobbágyaik felett, a robot, a hosszúfuvar, kilenced,
kétnyomásos rendszer nem kedvezett gazdasági fejlődésnek. A németek a magukkal hozott
háromnyomásos rendszert preferálták, ami nagyobb termésátlagok elérést tette lehetővé annak
ellenére, hogy hasonló nagyságú területet műveltek, mint a magyarok. A németeknek
határozottan mindig jobban ment, mint a magyaroknak. A németek alkalmazkodóbbak és
találékonyabbak voltak. Amikor a faluban élő német kézművesek a megrendelések hiánya
miatt nem jutottak munkához, két lábon állásra kényszerültek. Mint annyi más sváb
településen, iparuk mellett földet műveltek, szőlőt termesztettek és bort készítettek. Amikor
már elég munkájuk volt, akkor sem adták fel a többlábon állást. Csak télen foglalkoztak
szakmájukkal, családtagjaikkal együtt tavasszal ugyanúgy föld- és szőlőműveléshez láttak. A
gimnáziumi oktatás beindulásával fontos bevételi forrást jelentett a kvártélyoztatás, más
településről érkező tanulók elszállásolása, és ellátása.
1828-ban Gyönkön 334 ház állt, 248 csupán 187 telkes gazdát írtak össze – ebből 130 német –,
157 a házas zsellér. A kisházas zsellérek arány körülbelül egyformán oszlott meg a két
etnikum között. A faluban 18 szolga, 12 cselédlány állt szolgálatban, 36 kisiparos dolgozott,
hét borkereskedő és három terménykereskedő volt. A legfontosabb iparág az olajütés, a
faluban ekkor 18 olajütő (más források szerint 30) működött. Ami biztos, ezek részben német
illetve zsidó kézen voltak. Az a 13 fő, amely 22 holdnál több szántófölddel rendelkezett
azonban nem volt különválás. Az evangélikus templomban vasárnap ½10-kor van magyar nyelvű,
szombatonként 5 órakor a német nyelvű istentiszteletet tartják.
Történetileg az etnikailag elkülönült két evangélikus és két református közösséget keresztbe kasul
metszették át az ellentétek. Mindenki saját „oskolamesterre” tartott igényt, ha éppen a magyar
evangélikusoknak nem volt ínyükre a német prédikátor, más faluból hívtak valakit az úrvacsora
kiosztásához, csakhogy ne kelljen a németekhez fordulniuk. Ma a felekezeti ellentétek kevésbé
éreztetik hatásukat.
247 A köböl űrmérték, gabonamértékre, vagyis vetésmennyiségre vonatkozik, a szántó mértékét jelzi. A
szántó fölmértékét vetőmagszükségletében adták meg. Mértéke tájegységenként, településenként,
sőt a vetendő növények szerint is változott (vö. Bogdán 1990).
248 Házakat hagyományosan egymás után számozták az egész faluban. A házak számozása a déli
részen, a Vásártéren kezdődik az Ady és a Rákóczi úton folytatódik, majd Táncsics Mihály utca
következik. Itt már kb. a 400. háznál járunk. Az újonnan épült lakótelepen ugyanez a számozás
logikája, de a házakat itt ismét egytől kezdik. Ez a rendszer az országban egyedülállóan a mai napig
fennmaradt. Egy lakcím pl. így hangzik. Táncsics Mihály u. 358. Az új létesítésű utcák, mint a
Nefelejcs, és a Muskátli utca 1-től kezdődik, s nem követi a hagyományokat.
291