A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

védelmezni fog. Inkább úgy érzem, hogy ezzel kitettük magunkat egy olyan veszélynek, ami
nem volt szükségszerű. Mert itt most pillanatnyilag nem a magyarok elsöprése a legfőbb
feladat, de ezt is elérhetjük, ha nagyon igyekszünk. Olyan jól hangzik, hogy persze majd
minket megtámogatnak, megvédenek, meg a nagy erős hol a Szovjetunió, hogy az Amerika, de
igazából, valamelyikőtök mondta, hogy mi mindig csak a kizsákmányolásra voltunk ítélve.
Igen arra voltunk.
Ebben a témakörben kapott relevanciát a semlegesség lehetőségének kérdése is. Az általános
vélemény szerint a semlegesség Magyarország számára soha nem volt valóságos alternatíva
és ma sem igazán fontos. Egyetlen kivétellel találkoztunk. A politikailag aktívak csoportjában
a semlegesség igenlése dominált. Ami a semlegességet mint értéket illeti, az a nézet
uralkodott, hogy a múlt század közepén és az 1956-ban a kihirdetett semlegesség csak
válaszreakció volt a külső erők, elsősorban az oroszok fenyegetésére. 1956-ról azt mondják
például, hogy a magyar nép, és politikusai a NATO-t preferálták, de a Varsói szerződésből
való kilépés után túl kockázatos lett volna azonnal belépni a NATO-ba. A semlegesség
deklarációjának azonban semmilyen mélyebb ideológiai értékek nem képezték alapját. A
politikailag aktívak csoportjában ezt a nézetet csak a jobboldali nacionalista válaszadó vitatta,
de a konzervatív válaszadónál is felfedezhető volt némi kétség.
A csoportinterjúkban lényegében öt fő motívum határozta meg a semlegesség megítélését. Az
érvek sorrendje nem jelent sem prioritást, sem fontossági fokot.
Az elő motívum ismét egyfajta fatalizmus: Magyarországnak soha nem volt választása, és
ezennel sem volt más a helyzet. Vélemények az egyetemisták, a fehérgyarmati diákok és a
politikailag aktívak csoportjából:
A semlegesség 56-ban szerintem reálpolitikai kényszer volt, nem lehetett azt mondani, hogy
NATO tagok szeretnénk lenni.
Az ország egyedül nem tud előre menni a fejlett országok nélkül.
Mint alternatíva mondjuk, szerintem nem volt feltétlenül fontos nekünk csatlakoznunk a
NATO-hoz. A másik út, amit én lehetségesnek tartottam volna, a teljes semlegesség, de az
viszont az adott helyzetben nem vihető ki. Tehát akkor már inkább a NATO mint lehetséges
partner...
Egy másik, valamelyest hasonló érvelés szerint a semlegességnek Magyarországon nincsenek
történelmi előzményei. Ezt fogalmazta meg egy fehérgyarmati válaszadó:
Alapjában véve a függetlenség a magyarság számára sohasem volt meg. Szinte mindig a
történelem folyamán az, hogy a magyar nemzet senkitől ne függjön, hanem önmagában véve
éljen, sohasem valósult meg, mert mindig volt orosz behatás, cseh, német, most újabban a
nyugat hatása alá került. Úgy hogy végül is az lenne a függetlenség fogalom, ami eddig nem
nagyon valósult még meg.
Ugyanez egy újságíró szavaival:
Számomra úgy tűnik, hogy a semlegességnek Magyarország számára olyan nagy esélye nincs
és nem lehet. Ez kiderült az elmúlt néhány évtizedben. Kiderült előtte. Magyarország
önmagában óta, soha nem állt meg. Mindig csapódott valahova, és ennek soha nem volt
egyébként jó következménye. Hát, most beléptünk a NATO-ba, ami megint csak azt jelenti,
valahova csatlakoztunk, de legalább volt róla népszavazás.
A családok és a hazatelepültek csoportjából sokkal szofisztikáltabb megfogalmazásokat
hallhattunk, miszerint a semlegességnek nincs politikai realitása sem általánosan, sem
Magyarország számára.
104