A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Nyelvi egységesítés, kodifikálás, köznyelvesítés, kiejtési normák és sztenderd írott változat
hiányában mára képtelenné vált a megnövekedett kommunikációs igények kielégítésére. Az
első generáció beszélőközösségének nyelvi igényeit még kiszolgálta, de a további generációk
számára felhasználhatósága már nem áll arányban az igényekkel.
A legidősebbek számára az elsajátítás szempontjából az elsődleges nyelv a sváb volt. Az
eredeti egynyelvűség állapotából kilépve azonban még mindig az anyanyelv-domináns
kétnyelvűség jellemzi ezt a korosztály. A középgenerációra a két nyelv párhuzamos tanulása,
majd óvodás- vagy iskoláskorba érve a magyar nyelv túlsúlya a jellemző. Ebben a
generációban részben kiegyensúlyozott, részben másodnyelv-domináns kétnyelvűség
uralkodik. A 40 év alattiakat pedig másodnyelv-domináns kétnyelvűség, tulajdonképpen
újfajta egynyelvűség jellemzi. A két utóbbi generációkban a nyelvi szocializáció a magyar
köznyelv irányába tolódott el olyan esetekben is, ahol mindkét szülő sváb, sőt sváb
anyanyelvűnek vallja magát. Kiss szavaival élve bekövetkezett az a döntő fordulat, amikor a
fiatalok az anyanyelvet csak „fölfelé”, az idősebbekkel való kommunikációban használják,
„oldal-irányban”, egymással beszélve már nem, amiből pedig az következik általában, hogy
„lefelé”, tehát utódaikkal, gyermekeikkel kommunikálva sem használják anyanyelvüket
(1995: 99).
6. Nemzetiségi oktatás, iskolaügy
A németek betelepedésük után először templomaikat építették fel, mellette pedig létrehozták
elemi iskoláikat. Tevékenységüket nagymértékben támogatta Mária Terézia 1777-ben hozott I.
Ratio Educationis néven ismert törvénye az anyanyelvű oktatásról az elemi iskolákban. 295 Egy
1790-ben született rendelet szerint a gimnáziumokban az első három évben a tanulók többségének
anyanyelvén kellett oktatni, a magyar nyelv pedig idegen nyelvként jött számításba. Érdemes itt
megemlíteni Gyönk német nyelven oktató egykori református gimnáziumát, amelyet Tolna
megye első gimnáziumaként Nagyszékelyben alapítottak. A gyönki gimnázium 1812-ben
költözött át Nagyszékelyből. 296 Alapító okiratában az áll: „Ezen Oskolában a német nyelvnek
tanítása legnagyobb cél legyen.” A németek mellett magyarok és zsidó származású gyerekek is
jártak a gimnáziumba. Vallási megoszlásukat tekintve mindig nagyobb létszámot tettek ki a
reformátusok, de az iskola felekezetre való tekintet nélkül bármilyen felekezetű tanulót
befogadott. 297
A magyar tannyelvet kötelezően az 1844. évi II. törvényben rendelték el, de végrehajtására a
hiányzó feltételek mellett nem került sor. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után ismét
295 A német mellett a törvény megnevezi a magyar, a szlovák, a horvát, az ukrán a szerb és a román
nyelvet is, de a felsőbb fokú oktatásban a német nyelv dominanciájára törekedett. Ezt a politikát fia,
II. József is folytatta.
296 A nagyszékelyi „Helvétziai Vallástételű centrális Iskolát” azaz központi iskolát, gimnáziumot
1806-ban hozta létre Csitsvay András ságvári prédikátor aki fiát Nagyszékelybe küldte német
nyelvet tanulni. A nagyszékelyi német prédikátor, Keck Dániel két fiával együtt ők alkották az első
három tanulót. Gyönkre átkerülve az iskolát Magyari-Kossa Sámuel a kezdetektől pártfogolta, majd
az 1840-től kezébe vette a vezetést is, amiről 1866-ban bekövetkezett haláláig sem mondott le.
297 A 19. század végén már minden harmadik beiratkozott tanuló izraelita vallású volt. A gimnáziumi
hallgatók számára kötelező volt a német beszéd, fenyítés járt azért, ha valaki magyarul szólalt meg.
Az iskola fenntartásához a református egyház mellett számos német család is hozzájárult,
adományaikkal támogatták az oktatást.
335