A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

erdész fontos szerepet töltött be, mert már 1789-től vannak feljegyzések erdészekről. A régi
iratok beszélnek egy Reitsulról, vagyis lovardáról, ami a faluból kifelé kissé északnyugatra
terült el. Itt gyakorlatoztak az apró falvakba kihelyezett huszárok, ulánusok. 339
3.2.2. Tradicionalitás – biztonság
A katolikus egyház összetartó ereje mellett a biztonságérzetet kialakulásában nagy szerepet
játszottak a mindennapok rutinjai, a szokások változatlansága, az ünnepek rendje.
Véménden sok más német faluhoz hasonlóan a katolikus egyház jelentette az egyetlen olyan
intézményt, amely a közel 300 évvel ezelőtti betelepülés óta megtestesítette a stabilitást,
állandónak bizonyult, valamint biztosította a szilárd normakereteket és a töretlen folytonosságot
(Bindorffer 2001). A közösségen belül a vallás az egyéni szükségletek kielégítésén
túl a csoporton belüli egyensúly fenntartását is elősegítette. A templomi szertartások, a
vallásgyakorlás kollektív módjai jelentették az egyik legfontosabb alkalmat ahhoz, hogy a
közösség fennmaradjon és megerősödjön. 340
1788-ig Véménd Szebény egyházközségi filiáléja volt. 1789-ban kapott Véménd saját
plébánost Marián Lénárd, volt pálos rendi szerzetes személyében. Ettől kezdve a faluban a
katolikus pap mindig meghatározó személyiség, szellemi vezető volt. 1791-ben egy
tűzvészben, ami állítólag a szerbek bosszúja volt a németek létszámbeli fölénye miatt, a
plébániával együtt leégett a fél falu; az anyakönyvek odavesztek. 1796-ban készült el az új
templom, amit szeptember 29.-én Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek fel. A
temetőkápolnát Marián Lénárd emeltette és a Fájdalmas szűz, valamint Nepomuki Szent
János tiszteletére.
Véménden mint a közigazgatásban, mind az egyházban a németek vitték a vezető szerepet. Az
iskolában német anyanyelvű tanárok tanítottak. A papok, bírók, jegyzők a 2. világháborúig
szinte kizárólag mind németek voltak, ha magyarosították is a nevüket. Ha került is a faluba
magyar, megtanult németül és beilleszkedett. Bár a szerbekkel időről-időre konfliktusba
keveredtek, létszámbeli fölényük biztosította a falu német jellegét. Ez a fajta német közeg
összeforrasztotta, egységgé kovácsolta a közösséget. Weber-Kellerman azt írja:
az is feladatuk volt [a betelepült németeknek], hogy ebben az új helyzetben a
személyiségnek, családnak és a szűkebb közösségnek szilárd tartás adjanak a változások
közepette, s megőrizzék és ápolják a létnek szellemi és zenei területeit, melyeket
örököltek és sajátjuk... (1986: 119).
Hernai így ír a németekről: „Ezelőtt 25 évvel is ilyen szabású sötét ruhát viseltek. A nadrág a
rendes polgári formájú nadrágtól azonban szabását illetőleg eltér. Alsó szára meglehetősen
keskeny szabású, hasonló a csizmanadrághoz talpaló nélkül, jobb és bal oldalt kivágott slicc.
Ezen nadrághoz papucsot viselnek fehér gyapjúharisnyával, pacsker. A nők ruházata szintén
sötét színű, bokájuknál felül érő szoknyával, sok alsószoknya. ... A németek igen
339 Mivel Mária Terézia korában nem voltak laktanyák és a lovak takarmányozása szempontjából is
sokkal előnyösebb volt, ha a huszárokat falvakban helyezték el, a katonaságot falvakban, gazdáknál
szállásolták el. Így minden németek lakta faluba egy-egy szakasz ulánust helyeztek el. 20 ilyen ház
volt Véménden, ahol általában két ló esett egy lovászra, vagyis a házigazdának két lovat és egy
lovászt kellett eltartania. Ezeknél a háromablakos huszárházaknál mindig a harmadik ablak volt a
lovász hálókamrája, tehát az első, hogy adott esetben könnyen riasztani lehessen. A házigazda
kötelezte magát, hogy két lovat takarmányoz, és a lovász élelmezi, miáltal vagyonmegváltási
kedvezményben részesült.
340 Pl. Véménden
368