A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Ha Önre bíznák a magyarországi
cigányság ügyét, mit tenne
Szimbiózis 1 (1): 97-109. 1992.
Ma Magyarország területén kb. 400 ezer főre tehető cigány etnikum él, s a legnagyobb
létszámú kisebbségnek számít, amely a 20. századig megőrizte migráló életmódját és zárványszerű
kultúráját.
A cigányságot a többi magyarországi nemzetiségi csoportoktól a kulturális másság mellett
fizikai antropológiai jegyek különböztetik meg, s az a tény is, hogy nem felel meg a
nemzetiség klasszikus definíciójának. 1 A megkülönböztetettség következtében e népcsoport
társadalmon belüli elhelyezkedése és társadalmi megítélése eltér a többi kisebbségi népcsoportétól.
Ez a többség számára szemmel láthatóan jól felismerhető és megkülönböztethető etnikai
csoport minden lényeges statisztikai mutatószám tekintetében eltér a társadalmi átlagtól.
Iskolázottsági és képzettségi szintje rendkívül alacsony, alig 60 százalékuk végzi el a nyolc
általánost, gyerekeik a legnagyobb számban kerülnek kisegítő osztályokba, s a befejezetlen,
érvénytelen tanévek, valamint a hiányzási órákat tekintve is messze kiemelkednek az országos
átlagból. Szakmai képzésük – ha erre egyáltalán sor kerül – a népszerűtlen, nehéz fizikai
munkát igénylő szakmákban folyik, középiskolába, egyetemre pedig elenyésző számban
kerülnek. Ebből értelemszerűen következik, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt
helyük periférikus és szegregált, jövedelmi átlagaik alacsonyak, lakásviszonyaik rosszak. A
cigányság születési és halandósági arányszámai messze meghaladják a magyarországi átlagot.
A társadalom legalsó és legszegényebb rétegeiben élő, perifériára szorult cigányság társadalmi
megítélése a nem normakonform tényezők hatására erősen negatív. Ezt az ítéletet
erősíti az a szemlélet, miszerint a cigányság saját maga felelős azokért a viszonyokért és
életkörülményekért, amelyek közölt él.
A cigányságról mint homogén etnikai csoportról alkotott képünket azonban valamelyest
árnyalnunk kell. A cigányság történetileg és társadalmilag is differenciált. Az egyes csoportok
eltérnek egymástól életkörülményeik, nyelvük, kultúrájuk, ill. az archaikus cigánykultúra
megőrzöttségének mennyisége és minősége tekintetében. Csoportjaik a nyelvhasználatból (is)
következő etnikai öntudat és a hagyományokhoz való kötődés szempontjából is eltérnek
egymástól. A mai magyarországi cigányság a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyét
és ebből következően anyagi helyzetét tekintve is elkülönül, s ennek függvényében oszlik el a
különböző helyzetű többségi társadalmi csoportok között. Ezen az etnikumon belül is
megfigyelhető a rétegződés, a „felső tízezer” megjelenése, a középosztály, és a többséget
kitevő, a legnagyobb létszámot jelentő, a társadalom legszegényebb rétegeiben tömörülő
létminimum alatt tengődő csoportok jelenléte.
1 A cigányság India észak-keleti, ill. Pakisztán területéről vándorolt el a 6.-8. sz. között, de nincs a
diaszpórát összefogó, hátországot, nyelvi, kulturális, anyagi bázist, támaszt nyújtó anyaországa,
amely az adott társadalmi közegen belül élő cigányság számára az önelhelyezés, önmeghatározás,
valamint önértékelés és önérzet szempontjából, valamint asszimilációs-integrációs szándékaik
megvalósításához valamiféle segítséget jelenthetne.
8