A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

jobb helyzetük van” – vallja egy eső generációs asszony. – „A sok kitelepítettnek haza húz a
szíve, nem tudnak elszakadni a szülőföldtől, ez a hazájuk.” „Itt születtem, itt nevelkedtem.
Most hova Ez a hazám.” „A német himnusz Ha hallanám, biztos felismerném, de így nem
tudom.” „Kijárunk rendszeresen rokonlátogatásra, jól megy nekik, hívtak is, de én nem
tudnék megszokni ott. Kinn dolgozom 1-2 hónapot és már jönnöm kell haza.” „Csak annyit
tudunk Németországról, amit az iskolában tanultunk. De ez mindet nem is érdekel. Mi itt
élünk, sose akartunk innen elmenni. A svábok mindig jól érezték magukat Magyarországon.”
„16 éves voltam a kitelepítéskor. Sok rokonomat elvitték. Elmehettem volna innen százszor
is, de nem tudtam itt hagyni ez a fatornyos hazát.”
Párválasztás, házasság, lakodalom, család
A párválasztás és a házasság kérdésének jelentős szerep van mind az asszimilációban, mind
az interetnikus kapcsolatok alakulásában. A vegyes házasságok felszámolják a zártságot, az
elkülönülést, békülékenyebbé teszik az embereket egymás iránt, így a másik elfogadására
sokkal nagyobb esély van.
A sváb szülők tradicionálisan maguk választottak párt gyermeküknek. Előfordult, hogy már
gyermekkorukban eljegyezték őket. „Tudja, a vagyont vagyonhoz házasították, esténként a
fiúk átjártak a szülők által kiszemelt lányos házakhoz, összeszoktatták a fiatalokat.” A lányok
esetében házasságot korán, még húsz éves koruk előtt, 16-18 éves korban megkötötték. Egy
20 éves lány már idősnek számított A házasságkötésnél a szerelem nem játszott szerepet.
Sokkal fontosabb volt, hogy a fiú legalább két évvel legyen idősebb a leánynál, de előfordult
az is, hogy sokkal idősebbnek adták. A fiúk igyekeztek a katonaság után még 22 éves koruk
előtt megnősülni.
A vagyoni szempontokon túl a párválasztásban az etnikai és a vallási hovatartozás játszott
szerepet. „Magyarhoz nem sokan házasodtak, de ha igen, akkor a vallás számított. Ha valaki
katolikus volt Gyönkön, akkor az Szakadátra járt át. Vagy elment Hőgyészre, Diósberénybe”
– mesélték.
A családok létszáma nagy volt, egy-egy családban 8-10 gyermek is született. A
gyermekeknek segíteniük kellett a gazdaságban és öregkorukban el kellett tartaniuk szüleiket
XX. századra a szülők házastársat kiválasztó szerepe továbbra is fennállt, de repedések
mutatkoztak rajta. Már a század elején előfordultak kiházasodások. Először csak az etnikai
különbségeket hagyták figyelmen kívül, majd a II. világháború után a felekezetieket is.
„A vallások között régen nehéz volt, evangélikusok sem házasodtak össze reformátusokkal,
reformátusok sem az evangélikusokkal. Mindketten tartották magukat. Az én nagymamám
nem engedte meg a fiának, hogy elvegye az anyámat, ezért házasságon kívül születettem” –
meséli egy ma 75 éves férfi.
A két protestáns vallás közötti összeházasodást azonban többnyire elfogadták. A német
származású lakosság a falun belüli összeházasodás, vagy a keresztszülői vonalon rokonsági
hálót alkotott. Amikor nem volt gond a vallási vegyes házasság, az esketés általában a nő
vallásának megfelelő templomban történt, a gyerekek pedig apjuk vallását követték. 182
„Az evangélikus német együtt jár az evangélikus magyarral, de a reformátusok különcködnek.
Régebben azt sem nézték jó szemmel, ha kiházasodtak a vallásból, mert a vagyont az
egyházban kellett tartani. A református még csak elment, de elzavarták volna azt a fiút, aki
182 Legtöbb esetben ma is így van.
237