A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

öztetés a második világ-háború után vált mindennapi gyakorlattá, amikor a németek
kitelepítése után bukovinai székelyek, majd felvidékiek kerültek a faluba. A németek létszáma
a felére apadt, a zsidókat elvitték, és a hatvanas évektől egyre gyorsabb ütemben növekedett a
roma népesség lélekszáma. A faluban olyan magyar nemzetiségűek is élnek, akik a II.
világháború előtt is itt éltek, vagy utána, napjainkat is ideértve, beköltözéssel, ideházasodással
Magyarország más településeiről kerültek Véméndre, de a „magyar magyarok” ritkán
kerülnek említésre. Ennél sokkal gyakrabban esik szó a roma népességről, számuk gyarapodásáról
és integrációjuk problémájáról. 2001-es adatok szerint a faluban 196 roma él, de a
falu lakói számukat 300-ra becsülik. Hogy kinek mi a származása, honnan jött, kivel
házasodott össze, homogén vagy vegyes házasságban született, egyelőre még átörökítendő
tudást képeznek. Az általános iskolások is ismerik a falu lakóinak „származástörténetét”;
megkülönböztetésre, ill. a másik számontartására esetükben azonban ma már nem svábszékely,
sváb-felvidéki, hanem magyar-cigány dimenzióban kerül sor.
Ebben a multietnikus mikro- és makrotérben, amit a lokális, falubeli színtér, ill. a tágabb
magyar közeg jelent, amiben a svábok alapvetően a kitelepítés, majd a sokasodó vegyes
házasságok, a magyar nyelvű szocializáció miatt már régen elvesztették falvaikban eredeti
számbeli többségüket, asszimilációjuk és svábként való túlélési stratégiáik nem vizsgálhatók
anélkül, hogy ne vennék figyelembe az interetnikus kapcsolatok alakulását is.
Csolnokon és Véménden a születések száma a nyolcvanas években kezdett visszaesni. Ez
egyértelműen a fiatalok elvándorlásával magyarázható. Mindkét település lakossága fogy és
elöregedőben van. Míg azonban Véménden a falu vezetése semmit sem tesz a falu
lakosságmegtartó képességének növelése érdekében, Csolnok nagy erőket mozgósít a fiatalok
megtartása és visszavonzására.
5. Asszimiláció
5.1. Az asszimiláció gátjai és okai
A városi német polgárság asszimilációs törekvései nem érték el sem Csolnokot, sem
Véméndet. A két világháború között Csolnokon a német és szlovák falvak karéjában a
kötelező magyar nyelvoktatás ellenére sem terjedt el a magyar nyelv használata. A csolnoki
lányok eljártak ugyan a szolgálni Esztergomba, Dorogra, Budapestre, de nem hoztak
magukkal asszimilációs mintákat; a tradicionális faluközösség zártságának feloldásához ez
kevés volt. A férfiak helybéli munkavállalása sem mozdította elő az asszimilációt még az
akkulturáció szintén sem. 362 Okait tekintve a névmagyarosítás sem jelentett asszimiláló
tényezőt.
Véméndnek jelentős értelmisége is volt, köztük többen magyarosítottak, és a paraszti
polgárosodás is megjelent, az asszimilációnak azonban még a tárgyi környezetben sem igen
találjuk nyomát. Bár magyar nyelvoktatására Véménden is folyt, a nyelvváltás csak a háború
után vette kezdetét. A német földrajzi környezet, a mobilitás, és ebből következően más
minták hiánya itt is biztosította a zárt falukörnyezetet.
ezek kopnak, nem lopnak De dolgozni azt nem dolgoznak” – hangzott el egy interjúban.
Munkalehetőség a romák számára nincs. Időnként alkalmai munkát kapnak a faluban.
362 Az assszimilációról l. Gordon 1964, Bindorffer 2002.
381