A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

A véméndi általános iskolában napjainkban nemzetiségi ismeretekkel kiegészítve bővített
nyelvoktatás folyik. Az alsó tagozatban heti öt órában tanulják a német nyelvet, ehhez jön
felső tagozatban 3 óra identitásnevelés. „Aki bizony nemzetiségi osztályba megy, annak végig
kell hallgatnia a kitelepítést is, akkor is, ha nem német, hanem mondjuk székely”, de a kiváló
minőségű német nyelvoktatás mellett ezt egyetlen szülő sem bánja. A gyerekek esetenként
azonban sokkal jobban szeretnének angol nyelvet tanulni, és van olyan sváb gyerek, akik
szerint „ez az egész túl van forszírozva”.
A továbbtanulók azonban szinte mind olyan középiskolát választanak Mohácson vagy
Pécsett, ahol folytatják a német nyelv tanulását, ill. nemzetiségi gimnáziumban tanulnak
tovább.
A tanuló létszám Véménden is évről évre csökken. Az iskolának 2002/2003-as tanévben 166
tanulója volt, a 2003/2004-es tanévre pedig 20 elsős iratkozott be. 378
A hagyományokat tehát őrzik, ápolják, de mindennapjaikba a tradicionális sváb szokások már
egyáltalán nem illeszthetők bele. Megkérdeztem 16-18 éveseket, hogy mi a véleményük, mire
emlékeznek az iskolában hallottakról, élnének-e úgy, ahogy nagyszüleik, és dolgoznának-e
annyit. Az első reakció a barátságos felnevetés volt. Aktív emlékezetük nem tárolta a tanultak
többségét, de hívószavakra felrémlettek a falutörténet egyes elemei. Ezek a fiatalok nem
szeretnének bőszoknyába járni, nem szeretnének olyan önkizsákmányoló életet élni, mint
tették azt nagyszüleik.
A véméndiek szülők azonban nagyon nagyra értékelik azt, amit a gyerekek az iskolában
kapnak. „Ha nem lenne F. Erzsi, semmi se lenne. Az unokám már csak negyedig sváb, mégis
azt mondja, hogy o sváb akar lenni. Hát lehet ennél nagyobb sikert elérni” – mondta egy
első generációs értelmiségi.
Véménd kulturális életében jelentős szerepet játszik a Jordán Gábor vezette országosan
ismert, GJU. 379 A véméndi csoportról, mint jó és követendő példáról, gyakran ír a Neue
Zeitung. Tagjai egy része nem lakik a faluban, legfeljebb csak hétvégén jár haza. „Hétvégi
GJU” – mondta róluk valaki. A GJU jelenlegi vezetői azonban igen sokat tesznek a
felnövekvők identitásneveléséért. Rendszeresen tartanak foglalkozásokat a GJU-házban,
táborokat, találkozókat szerveznek, közösen kirándulnak, színdarabot adnak elő Mundartban;
igyekeznek részt venni a falu kulturális életében. A GJU a baráti kapcsolathálóra épül, amely
Bozsokra is kiterjed. Tagjaik között van félsváb, és magyar, alig néhányuk beszél aktívan
svábul, s bár sokan értenek, egymás közti kommunikációjuk nyelve magyar. A törzsgárdát
huszonéves fiatalok alkotják. „Mi már a második generáció vagyunk. Lassan mi is
kiöregszünk. Eddig négy GJU lagzink volt, jövőre is lesz kettő. De aztán jönnek a gyerekek, és
egyre kevésbé érünk rá. Most azon dolgozunk, hogy kineveljük az utánpótlást, ezért tartunk
gyerektábort az általános iskolásoknak. Elég nagy az érdeklődést” – lelkesedett egy GJU tag.
„A GJU egy baráti társaság. De hogy mi a sváb e mögött, az kérdéses” – állapította meg egy
középgenerációs asszony. „Persze a tánccsoportban, a zenekarban, és az énekkarban is
vannak magyarok” – tette hozzá. „Én a baráti kör miatt járok a GJU-ba. J.G. és T.D. nagyon
jól összefogja a baráti köröket a hagyományápolás érdekében. Színdarabokat rendezünk,
csinálunk véméndi nemzetiségi napot, bált rendezünk, tartunk salzkippel versenyt,
gyerektáborokat, hogy összetartsuk a sváb fiatalokat” – mesélte egy másik GJU tag. De nem
mindenki ennyire optimista: „Cirka 33 fő a GJU, ebből tizenöten laknak itt, a többiek
378 Fekedről és Szebényből is idejárnak át a gyerekek, ahol az első két osztályban összevontan
tanulnak és nincs felső tagozat.
379 Gesellschaft Junger Ungarndeutschen (Magyarországi Ifjú Németek Társasága)
403