A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

levegőnek, tűznek stb. is. Ezek az urak azonban nem teremtették a világot, nem mindenhatóak,
uralmuk részleges és nem a teremtésre, hanem a már megteremtett felügyeletével függ
össze. Ez a képzet az ősidő élmény hiánya miatt közelebb áll korunk „civilizált” istenképéhez,
mint a dema istenséghez, s Jensen szerint a vadászszertartásokat is inkább vallásosnak lehet
tartani, mint mágikusnak.
A növénytermelő kultúrák szertartásainak középpontjában gyakran állatáldozat bemutatása
áll. Az ölés mint központi kérdés ezekben a kultúrákban jelent meg először (fejvadászat,
emberáldozat, kannibalizmus). A zsákmányoló népeknél ez az áldozatszerű ölés hiányzik.
Náluk az ölés szinte „hivatásszerű” és a létfenntartás eszköze, valamint a vadászdicsőség
megszerzésének érdekében történik, az állatot azonban kiengesztelik, miután leölték.
A növénytermelő kultúrák mítoszai az új élet keletkezését szinte kivétel nélkül az istenség
megölésével hozzák összefüggésbe, tehát minden élet csak egy másik élet megsemmisítésével
keletkezhet. A dema istenség megjelenésére való ismételt emlékezés az alapja egy sor
szertartásnak. Jensen állítása szerint a kannibalizmus ünnepi emlékezés arra, hogy megeszik a
demaból keletkezett haszonnövényeket. A termékenység, az eső, a bőséges termés stb. érdekében
végzett rutinszerű ember vagy állatáldozatok is csupán az emlékezés segédeszközei. A
fejvadászat célja pedig az, hogy a megölt ember mágikus ereje legyőzőjébe szálljon.
A főnökségek és magaskultúrák áldozati szertartásai a természeti népek szertartásainak más
tartalmakkal telített degenerált formái, ahol az áldozat már nem az emlékezés, hanem az isteni
akarat kikényszerítésének az eszköze.
A vallásos viselkedés lényeges eleme az erkölcs, ugyanakkor a természeti népeknél az erkölcs
mint fogalom nem létezik. Tylor 9 szerint nem az erkölcs hiányáról van szó az animista
kultúrákban, hanem arról, hogy az erkölcs, mint elkülönült fogalom nem fogalmazódik meg.
A társadalom számára elfogadható viselkedésnormák teljesen függetlenek ugyanis az
„animista hitélettől”. Az általunk erkölcsösnek tartott vonások, segítőkészség, udvariasság,
idősek tisztelete stb. a természeti népek társadalmában nagyon hangsúlyos formában jelennek
meg. Jensen szerint a vallásos viselkedés magában hordja az erkölcsi tartalmakat, amelyek a
természeti népeknél is megfigyelhetők. Életüket számtalan tabu szabályozza, s büntetést kap
az, aki a tabut nem tartja be; de a természeti népek büntetés nélkül is a legkomolyabban
veszik ezeket. Ez azt jelenti, hogy számukra a tabuk jelentik az istenség elképzeléseit az
erkölcsi tilalmakat illetően.
Kant szerint a vallás a kötelességek, mint isteni parancsok felismerése. Ha a tabukat az
istenséggel szemben fennálló kötelezettségként definiáljuk, akkor az isteni értelem kifejezésre
jut. A természeti népek vallásosságából azonban hiányzik az a motívum, hogy az erkölcsösségükkel
hatni akarnának az istenségre (mint ahogy a pre-animista valláselmélet
feltételezi). A természeti népeknél a vallás nem az isteni parancsok felismeréseként jelenik
meg, hanem a valóság isteni lényegének a felismerését jelenti. A vallás nem kötelesség,
hanem a felismert valósággal szembeni adekvát viselkedés.
Preuss a természeti népek minden vallásos megnyilvánulását a mágiából vezette le, amelynek
középpontjában mindig valamilyen cél elérése áll. A célt a személytelen hatalomra (ami
szerinte megelőzi a személytelen istenségbe vetett hitet) való közvetlen ráhatással, varázslattal
kívánják elérni. Frazer 10 (ebből kiindulva azt állítja, hogy az ember azért tért át a könyörgésre,
mert belátta, hogy a varázslatok eredménytelenek.
9 Edward Burnett Tylor (1832-1917), a kulturális antropológia megteremtője Angliában, az Oxfordi
Egyetem első antropológia professzora.
10 Sir James George Frazer (1854-1941) evolucionista vallástörténész, a cambridge-i egyetem tanára.
25