A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Gyönkre. 138 Más vélemény szerint viszont az első német telepesek hesseni reformátusok
voltak.
Szita László szerint Gyönk első lakói magyar katolikusok és reformátusok voltak, tehát a
magyar reformátusok megelőzték a német evangélikusokat, akik 1713-ban érkeztek volna
Gyönkre. Az evangélikus hesseniek nem kaptak a földesúrtól saját „Oratorium és parochiális
háznak egy kis helyet” a Baranya megyei Mekényesnek felé vették útjukat 139 (idézi Szilágyi
2000: 37). 1723 őszén királyi telepítés keretében érkeztek azok az evangélikus németek
érkeztek, akik azonnal nekiláttak iskolájuk felépítésének, és mivel prédikátort is hoztak
magukkal, az iskolával egy épületbe helyezték az Oratoriumot és a parochiális házat is. Az
ágostai hitvallású magyarok és németek területileg, valamint templomukat tekintve is
elkülönültek egymástól. 140
„Én úgy tudom, hogy az őslakosság református magyar és már 1700-ban letelepedtek itt. A
németek csak a magyarok után jöttek, először az evangélikusok, utána a reformátusok.” –
mesélte egy első generációs fiú, aki ismereteit német evangélikus nagyapjától szerezte.
A betelepítések mind etnikailag, mind vallásilag meglehetősen kevert népességet hoztak létre.
Németek, magyarok, reformátusok, evangélikusok igyekeztek minden irányban, és minden
tekintetben elkülönülni egymástól. Evangélikus és református magyarok és németek különkülön
imaházba jártak, és mindegyik gyülekezet igyekezett saját eklézsiát építeni és saját
prédikátort tartani.
A két felekezet szemben állt egymással, de ha úgy hozta a sors, akkor a közös ellenséggel, a
katolikus egyházzal szemben segítette egymást. 141 A katolikusok támadásait kivédendő a
reformátusok kölcsönkérték az evangélikusok kamarai szabadalomlevelét, és ennek védelme
alatt építették fel új imaházukat. 142 Ma a református és az evangélikus templom, mint két
szomszédvár, egymással szemben áll. 143 Bár az úrvacsora kérdésében kibékíthetetlen ellentét
138 Az ugyancsak Hessenből főúri telepítéssel érkező nagyszékelyi németek történetéről l. Jacsev
Nikolai: Adalékok a Tolna-megyei magyar-német vegyesajkú falu néprajzához. Kézirat, 1998.
139 Mint az oly gyakori volta kolonizáció idejét követően, gyakran nem maradt egy helyen az
együttérkezők csoportja. Felekezeti különbségek, a birtokok földesuraival való nézeteltérések vagy
akár a földhiány, az alacsony termésátlagok gyakran ugyancsak másodlagos migrációra
kényszeríttették a német kolonistákat.
140 A nagy, neogótikus stílusú evangélikus templom 1896-ban épült. Ma magyar és német nyelvű
hívek egyaránt látogatják.
141 A evangélikusokat II. József türelmi rendeletéig számos hátrányos megkülönböztetés érte. Tolna
megyében hat, úgynevezett artikuláris helyen, Varsádon, Kistormáson, Kismányokon,
Sárszentlőrincen, Gyönkön, Györkönyben működhetett lutheránus gyülekezet. Temploma csak
Kistormásnak és Gyönknek, valamint a magyarlakta Sárszentlőrincnek lehetett. Az evangélikusok
az egyházi adót, a stólapénzt a katolikus plébániának fizették. Templomaikhoz nem építhettek
tornyot, a templomok nem nyílhatnak közvetlenül az utcára. Így a templomokat domboldalakra, a
paplak vagy más hátsó telkekre építették. Állítólag még a XVIII. században Gyönkön az
evangélikusok megakadályozták, hogy a reformátusok téglából építhessék fel a templomukat. Igaze
a történet, vagy sem, tulajdonképpen mindegy, de jól jelzi a történelmi ellentétek mai napig tartó
továbbélését.
142 A templom felépülte után azonban az okmányt nem tudták visszaszolgáltatni, mert az elveszett.
143
Az evangélikus templom nagyobb, külsőleg díszesebb a református templomnál. A gyönkiek azt
állítják, hogy a reformátusok mindig szegényebbek voltak az evangélikusoknál. Kétségtelen, hogy
az evangélikus templom külsőleg igényesebb építészeti megformálásra és gazdagabb pénztárcára
utal.
216