A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Az 1990-es és a 2001-es népszámlálás adatait közelebbről szemügyre véve megállapíthatjuk,
hogy bár összességét tekintve folyamatosan növekedett a nemzetiséget bevallók száma az
ország összlakosságához, valamint az egyes megyék össznépességéhez viszonyítva a német
kisebbség aránya mind a nemzetiségi, mind az anyanyelvi bevallásokat tekintve is igen
alacsony. Az országos nemzetiségi arány 1990-ben mindössze 0,3%, 2001-ben pedig 0,6%.
Anyanyelvi tekintetben visszaesés tapasztalható. míg 1990-ben az ország lakosságának 0,4%-
a vallotta magát német anyanyelvűnek, addig ez az arány 2001-re 0,3%-ra esett vissza.
A százalékos arányok az egyes megyék összlakosságához viszonyítva 0,07% és a 4 % közötti
intervallumban foglalnak helyet. 1990-ben a legmagasabb százalékos értéket Baranya megye
mutatja, ahol az anyanyelvi bevallások a megye összlakosságának 3,3 %-t teszik ki. 2001-ben
még mindig Baranya megye vezeti a sort, de nem az anyanyelvi, hanem a nemzetiségi
arányok tekintetében mutat fel 4 %-ot. Ezt azt jelenti, hogy a tradicionálisan német lakta
területek megőrizték vezető szerepüket.
A német kisebbség a romák után Magyarország második legnagyobb kisebbsége; a
népszámlálási adatok szerint teljes kisebbségi lakosság 20 százalékát teszi ki.
A német lakosság Baranya megye keleti felében aránya Baranya megye keleti felében, Bács-
Kiskun megye délnyugati részében, Tolna megye középső területein, foltokban Veszprém,
Pest és Komárom-Esztergom megyében koncentrálódik. Arányuk Baranyában, Tolnában és
Bács Kiskun megyében a legnagyobb, 25-50 százalék között ingadozik, de néhány kiemelt
területen 50 százalék feletti. Veszprém, Esztergom, Sopron, Somogy, és Pest megye többi
területén 10-25% közötti az arány. Eloszlás tekintetében Pest és Bács-Kiskun megye a
határvonal, az ettől keletre fekvő megyékben csak foltokban találkozunk német tömbökkel; az
átlagos lakosságarány itt egy százalék körül, vagy alatta mozog.
A vizsgált 10 év alatt Budapesten, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Hajdú-
Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Veszprém, és Zala
megyében a megyék összlakosságához viszonyítva sem nemzetiségi, sem anyanyelvi bevallás
tekintetben nincs említésre méltó elmozdulás. Ezek azok a megyek, ahol egyébként, mind a
megyék összlétszámához, mind a magyarországi németek összlétszámához viszonyítva a
legkisebb számban fordulnak elő németek.
Érdemesebb közelebbről azokat a megyéket kiemelni és megvizsgálni, amelyekben több
százalékpontnyi elmozdulások tapasztalhatók mind az összlakossághoz, mind a
magyarországi németek megyei elhelyezkedéséhez viszonyítva. A táblázatok azokat a
megyéket mutatják, ahol a két népszámlálás közt eltelt időszak alatt az egyes megyékben élő
németek száma akár a nemzetiségi, akár a nyelvi bevallást tekintve az össznémetség
létszámához viszonyítva legalább 5 százalék, a megyei összlakossághoz viszonyítva pedig
legalább 1 százalékos emelkedést mutatott. Ez alól Győr-Moson-Sopron megye kivétel. Itt a
német lakossága stabilnak mondható. A fővárost, Fejér ill. Veszprém megyét a 2001-es
népszámlálás adataival való összehasonlítás miatt illesztettük a táblázatba.
325