A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Mítosz és kultúra a természeti népeknél
Ad. E. Jensen: Mythos und Kult bei Naturvölkern c. könyvéről
Szimbiózis 4 (4): 92-97. 1995.
Adolph Ellegard Jensen (1899-1965) német kultúrtörténész, a Leo Frobenius által megalapított
kultúrmorfológiai iskola követője, 1951-ben írta Mythos und Kult bei Naturvölkern c.
művét, amelyben a Molukka szigeten élő ceramok, az abesszíniai konsok vallási életéről
gyűjtött anyagot és annak elemzését adja közre. Jensen ebben a művében kritikai elemzésnek
veti alá a vallásantropológia azon elméleteit, amelyek a vallás eredetét: a pre-animista
varázselmélettel, az animizmussal és az ősmonoteizmussal magyarázzák. Nem fogadja el
azokat a megállapításokat, melyek szerint a korai vallások kialakulásához az vezet, hogy az
ember hiányos intellektuális képességeiből következően a rendelkezésre álló ismeretekből
hibás következtetéseket von le, kombinációi tévesek, s vallási tevékenysége soha el nem
érhető célokért folyik. Szerinte a korai ember is homo sapiens, s szellemi képességei nem
különböznek a civilizált emberétől, csak Lévy-Bruhl-re 5 hivatkozva – a szellemi élete más;
ebből következően a mi logikánkkal követhetetlen törvényszerűségekre jut. A másság miatt a
primitív ember gondolkodásának mechanizmusa nem vezethető le a civilizált ember
gondolkodásából, az ok-oksági viszonyból. Annak érdekében, hogy ténylegesen megérthessük,
miért gondolkodnak ugyanarról a jelenségről másként, mítoszaikkal kell elemeznünk,
ugyanis itt mérhető le a jelenségek másként értékelésének mértéke és módja.
Tény, hogy a civilizáció gondolkodása előnyben részesíti az oksági – logikai kapcsolatok
keresését (bár ha a művészetek oldaláról közelítünk a kérdéshez, a helyzet nem ilyen
egyértelmű). A természeti és a civilizált népek közötti különbség azonban nem
gondolkodásuk logikus, vagy pre-logikus módjában, hanem kultúráik eltérő vonásaiban van.
A primitív ember is megéli a valóságot. A valóság megélésének tartalma a mítoszokban,
kultuszokban, szertartásokban jut kifejezésre. A kultikus események, szertartások általában a
mítoszokban megőrződött történetek dramatizált előadásai. A mítosz elmesélése is kultikus
cselekedet. A mítoszok választ adnak a létezés eredetére, a mítosz elmesélésének, vagy
előadásának ünnepélyessége pedig az élménytartalom másságából, ünnepélyességéből és
mitikus jellegéből következően kiemelik az embert a hétköznapok egyformaságából. A
szertartásokban kifejeződik az ember azon igénye, hogy egy időre elfelejtse a hétköznapokat,
hogy önmaga kerüljön az események középpontjába, és bebizonyítsa saját fontosságát
önmaga és a közösség előtt.
A kultúra keletkezésében döntő momentum a felsőbbrendű szubsztanciák felé fordulás
igényének megjelenése, az odafordulás kifejezésének szándéka, és az odafordulás mint szokás
meggyökeresedése.
A közösen végrehajtott mitikus cselekvéssorok – szertartások már az ember legkorábbi
történelmében is hozzájárultak valamiféle egység kialakításához. A természeti népek
homogén társadalmában a szertartás egymás megértésének és a közösségélmény megélésének
a lehetőségeit is magában rejtette, ugyanakkor a felnövekvő nemzedékek számára (beavatás) a
tudás átadásának eszköze is volt.
5 Lucien Lévy-Bruhl (1857-1939) francia filozófus és vallásetnológus.
22