A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

3. Nemzetiségi és anyanyelvi adatok
Az utóbbi három népszámlálás országos adatait figyelembe véve jelentős eltérések tapasztalhatók
a nemzetiség és az anyanyelv vonatkozásában.
Az országos bevallási adatokat tekintve 1980-ban és 1990-ben a nemzetiségi és az anyanyelvi
bevallások arányai az anyanyelv javára tolódtak el. 1980-ban 2,76-szor többen vallották
anyanyelvüknek a németet, mint nemzetiségüknek. Bár 1990-ben még mindig többen állították,
hogy anyanyelvük német, mint ahányan nemzetiségüket tekintve is németnek tartották magukat,
ez az arány ekkorra 1,2-szeresre csökkent. A 2001-es népszámlálásnál a tendencia megfordult.
Majdnem kétszer annyian vallották németnek magukat, mint ahányan német anyanyelvi bevallást
tettek. S míg 1980-ról 1990-re ha kevéssel is, de nőtt a német anyanyelvet felvállalók száma,
országos átlagban ez a szám 2001-re egytizedével csökkent.
A magyar nemzetiségi bevallásnak történelmi hagyományai vannak a németek körében. Az, hogy
ez az arány 2001-re megváltozott, és 54 százalékkal vallották magukat többen német
nemzetiségűnek, mint német anyanyelvűnek, az utóbbi tíz év társadalmi-politikai folyamatainak
tulajdonítható. Szerepet játszott ebben a változásban az is, hogy az etnikai alanyok identitásuk
megélését más területre helyezték át. Anyanyelv helyett a származás és a kulturális identitás vált
meghatározóvá.
Mint az a megyei adatsorokból kiderül, összességében 1980-ban minden megyében több volt az
anyanyelvet vállalók száma, mint ahányan német nemzetiségűnek tartották magukat. Azonos
számadatokat alig találunk, kis különbséget felmutató bevallások pedig leginkább a nem kiemelt
és 200 fő alatti bevallású megyékre jellemzőek (pl. BAZ megye, Csongrád megye, Jász-Nagykun-
Szolnok megye). Többségében azonban, akár a falvakat, akár a városokat nézzük, az anyanyelvi
bevallások száma mindenütt meghaladja a nemzetiséghez tartozás bevallását; átlagosan a duplája,
de ez a különbség akár a háromszoros, négyszeres is lehet (pl. Vas megye, Bács-Kiskun megye és
Baranya megye falvaiban). 1990-ben közeledik egymáshoz a nemzetiséget vállalók és az
anyanyelvet bevallók száma, míg 2001-ben az anyanyelvi bevallások számának drasztikus
csökkenésével ismét távolodás tapasztalható.
Az 1980-as népszámlálás alacsony bevallási adatai a családi etnikai szocializáció megszakadásának,
az iskoláztatás hatására bekövetkező nyelvi és kulturális asszimiláció, a német
nyelvoktatás alulreprezentáltsága, a mindent egybemosó internacionalista politikai légkör és ebből
következően az etnikai identitás reprezentációs terepei hiányának a rovására írhatók. Szerepet
játszik ebben még az a szomorú történelmi tapasztalat, ami a 60 év feletti németeket még a 2001-
es népszámlálás idején is jellemezte: a félelem. 85 Ugyanakkor a németség egy másik részének
átörökített történelmi tapasztalata a II. világháború idején kialakult Hűség a hazához mozgalom,
ami a magyar nemzetiségi bevallás történelmi hagyományait hordozta a németek körében.
Kétségtelen tény azonban az is, hogy 1941-ben voltak, akik politikai meggondolásból,
számításból, valamint gazdasági szempontokat szem előtt tartva vallották magukat magyar
nemzetiségűnek, illetve magyarosították nevüket. Történelmi tapasztalat lehet az is, hogy a
magyarországi városi népesség gyorsan elmagyarosodott.
1990-ben a politikai légkör enyhülése, Németország Európában elfoglalt presztízsének hatására
nőtt meg jelentősen a nemzetiségüket felvállalók száma. A 2001-ben tapasztalt növekedésnek
ugyancsak több magyarázata lehetséges. Pozitívan hatott a nemzetiség büszke felvállalására az
1993-ben meghozott kisebbségi törvény, az ország kapuinak megnyílása Nyugat-Európa felé, a
számos németországi testvérvárosi kapcsolat létrejötte, a közvetlenül megtapasztalható és reprezentálható,
valamint a németországi németek részéről megerősített német etnikai identitás.
85 Köztudott, hogy a kitelepítések egyik szempontját az 1941-es népszámlálási adatok képezték.
177