A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy ezek a megnyilvánulások szilárd pszichológiai alapot
nyújtanak ahhoz a megállapításhoz, hogy a magyar nemzeti identitás sok különböző
szemszögből nézve is összeegyeztethető a (Nyugat)-Európához való tartozás gondolatával, és
így az Euro-atlanti integráció politikai céljával.
2. Magyar értékek és az Euro-atlanti integráció
Ami az integráció esetében fontos értékeket illeti, az önkritika és a nemzeti büszkeség együtt
jelenik meg. A magyarokat jellemző két negatív vonás a konzervatív-liberális etikett-tanárnő
szerint az intolerancia és a tisztességtelenség.
Állandóan vitatkozunk. Tehát nálunk egy álláspont egy vélemény azt jelenti, hogy azonnal
mindenkinek ellenvéleménye van. Minden úgy alakul, úgy formálódik, a legegyszerűbb dolog
is. Attól vagyunk, attól tudjuk megmutatni magunkat, ha ellentmondunk. Ez egy kommunikációs
kultúra, ami ránk erősen jellemző. A másik a tisztességtelenség. Ez egy olyan
tisztességtelen nép lett. Én nagyon régen várom, egyszer egy ilyen valamilyen tömegkommunikációs
akármiben feltegyék, országosan, hogy jelentkezzék az a 20 éven felüli
magyar állampolgár, aki még sohase csalt. Aki soha nem utazott jegy nélkül a villamoson. És
innentől mehetek tovább. Szerintem nagyon keveset találnának. Egy szobába beférnének azok
süketnéma, béna, szellemi fogyatékosok, akik mg sosem csaltak. Ezt kulturális különbségnek
érzem. Ez én szerintem az Európai kultúrában azért nem ennyire általános. Biztos, hogy ott is
bliccelnek, de ez nálunk ez egy teljesen elfogadott norma. Csoportnorma. Így nem lehet
Európába menni.
Érdekes, hogy a fatalizmus, a túlélés mint önmagában való érték jelenik meg. Ez az attitűd
valamelyest Magyarország geopolitikai helyzetéhez, mint „kompország”-hoz kötődik, amely
mindig kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy kitörjön az elszigeteltségből és tartozzon
valahová. Az egyetemi hallgatók csoportjában hangzottak el a következők:
Mindig akartunk tartozni valakihez: Magyarországnak elég sokáig megvolt az esélye, hogy a
nyugathoz csatlakozzon, vele tartson, de ez nem jött össze. Az elmúlt időszakban egy csomó
olyan dolog történt, ami nem egyszerűen véletlen, hogy hova húzott az ország, hanem ezt
sokan kényszerpályának értékelik, és a NATO-hoz csatlakozás az első lépés, hogy az EU-hoz
csatlakozzunk, egy nyugati orientációt jelent.
A legerősebb az életben maradás, semmi más értékről nincs szó, sem történelmi sem más,
csak a puszta életben maradás, a rosszak közül kell a legkevésbé rosszat választani.
A válaszokból kiérződik, hogy Magyarország aspirációja, hogy a Nyugathoz tartozzon
egyoldalú vágy, ami szintén egyfajta kritika. Figyeljünk fel a fatalisztikus attitűd meghatározó
érzésére, ami a beszélgetések alatt többször és több formában is megjelent.
Az a fontos és széles körben elterjedt mítosz, miszerint Magyarország a világ kultúrájában és
tudományosságában lélekszámához viszonyítva felülreprezentált, az interjúkban az atombomba
felfedezésében, a filmművészetben és az üzleti életben kapott jelentőséget. Egy
egyetemista diák szerint:
Egy filmtörténész ismerősöm mondta, hogy ha lehetne egy középpontot Kelet-Európába tenni
és köré egy 500-1000 km-es kört húzni, akkor onnan kerül ki az összes olyan filmrendező, aki
megalkotta az amerikai álmot és nagy befolyással bírt az amerikai társadalom kialakulására.
Én mindenképpen ide, Kelet-Európába szeretnék születni, ez alakítja ki személyiségemet, jórossz
dolgok együtt hatnak rám, és nem akarok Amerikában élni.
102