A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

megemlíthetjük a kolonializációnak kitett helyi társadalmak kultúrájának adaptív készségét és
képességét, befogadó illetve elutasító mechanizmusait és túlélési stratégiáinak módozatait. Ha
a kultúra befogadó és adaptív készsége erős, illetve adaptív mechanizmusainak gyakorlata
alkalmazkodik a fennálló viszonyokhoz, valamint sikeres túlélési stratégiát működtet a
felbomlott egyensúly helyreállításának érdekében, akkor remény van a fennmaradásra. A
túlélési stratégia az a forgatókönyv-variáns, amit a veszélyeztetett kultúra termelt ki magából
saját krízishelyzetének megoldására, az abból való kiszabadulásra. A forgatókönyv egyaránt
hordoz tudatos és tudattalan jegyeket és a veszélyhelyzetnek kitett generáció vagy generációk
személyes tapasztalására épül. 23
Az ember és a kultúra egymásra hatásának következménye a csoport és ezen belül az egyén
szubjektív identitásának kialakulása, csoporthoz tartozásának tudata. A kultúra megőrzése és
csoporton belüli átörökítése túlélési stratégiai elem, az identitás egyik legfontosabb kötőszövete,
életvilágának és társadalmi cselekvéseinek kitüntetett terepe. Az életvilág idői és téri
valóságának megélése nyújt alapot az egyén számára, hogy élettörténetének idejét szubjektív
idővé alakítva azonosságtudata, identifikációja létrejöhessen. 24 Az őslakosok életvilága nemkülönben
magától értetődőségek, tradíciók, és konvenciók, valamint relevanciák mentén
szerveződik, bár az egyén szerepe ebben a kollektív módon felépített és kollektív módon
megélt életvilágban a csoportidentitás elsődlegessége miatt háttérbe szorul. 25
3. A világ lerombolása
... és vállukon a krikettütőkkel megérkeztek az angolok. Az anglikán vallás biztos erkölcsi
bázisán létrehozták misszióikat és a civilizáció nevében, valamint az európai kultúra felsőbb
rendűségének tudatában berendezkedtek a kiriwinai nyelvet beszélő Trobriand szigeteken,
bennszülött nevén Boyowán. 26
A Melanéziához tartozó szigetcsoport lakossága ültetvényes földműveléssel foglalkozott, hitt
a szellemekben és a totemekben, gyakorolta a mágiát, a kula körjáratában vitorlázott a
tengereken és az angolok szemében gátlástalan szexuális életet élt. Seligmant idézve Malinowski
azt írja az Új-Guineától keletre élő, az északi masszimok nyugati ágához tartozó
trobriandi szigetlakókról, hogy „régebben, a fehér ember ideérkezése előtt ezek a kedves,
látszólag puhány emberek megrögzött kannibálok és fejvadászok voltak; nagy harci csónakjaikban
alattomos, kegyetlen portyákra indultak. Egymás után rontottak rá az alvó falvakra,
legyilkolták a férfiakat, nőket, gyermekeket, s a holttestestekből mindjárt nagy lakomát
csaptak.” 27 Nem kevésbé volt a misszionáriusok ízlése ellenére a szigetlakók kozmológiája,
teljes világképe, szellemhite, halottkultusza, a keresztény világkép rendjébe beilleszthetetlen
mágikus gyakorlata, és persze házasságon kívüli szabados szerelmi élete. Hát nem rájuk fért
egy kis civilizáció Mindazt, ami nem fért bele az újonnan érkezettek gondolatvilágába,
23 A túlélési stratégiákról l. Székács, 1990. A bennszülöttek esetében ilyen túlélési stratégiai
forgatókönyvként vehető számításba például a cargo kultusz vagy a millenáris mozgalmak.
24 Schütz 1984; Csepeli 1987.
25 Gordon 1964; Pataki 1982
26 Malinowski 1972.
27 Malinowski 1972:15. A Seligman idézet azt a benyomást kelti, hogy a trobriandiak csupán a
gyilkolás kedvéért önmagáért oltották ki mások életét. Óceániai példákra hivatkozva Jensen
felállította azt a hipotézist, hogy a kannibalizmus tulajdonképpen ünnepi megemlékezés arra, hogy a
haszonnövények a demának nevezett istenség testének elfogyasztása révén keletkeztek.
51