A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

iskolai végzettséggel szinte egyértelműen a polgárosodás irányába mutatott. Asszimilációra
azonban Gyönkön a világháború előtt a zömöt alkotó parasztság körében az erős magyar
jelenlét ellenére nemigen került sor. Bibó István szerint „a rendi társadalom nem asszimilál,
pontosabban nem az egész közösséghez asszimilál, hanem egyes kasztokhoz, csoportokhoz.
Az egész közösséghez való asszimilálás csak a polgári társdalomban kezdődik meg... „ (1986:
593). Gyönk német parasztsági minden kétséget kizáróan rendies keretek között élt, és a
németek körében erősen hatottak az etnikai elkülönülés megnyilvánulásai. Bár magyarul
gyakorlatilag minden német tudott, családi és falubeli nyelvhasználatukban anyanyelvüket
beszélték. Az 1941-es adatok szerint a falu 3071 lakója közül 2704 fő értett magyarul, 2189-
en pedig németül. Ebben az évben 1953 fő vallotta németnek az anyanyelvét, tehát a németek
inkább tudtak magyarul, mint a magyarok németül. 270 A polgárosodás irányába mutató jelek
nem a magyarosodás következményei, a polgáriasult életvitel sokkal inkább annak a
jelenségnek az eredménye, amit Bibó a következőképpen ír le: „a magyarországi németség és
magyarországi zsidóság külön társadalma egy rendi elemektől nagyobbrészt mentes,
lényegében polgári társadalom. Így a német parasztság és a zsidóságnak zárt közösségben
tovább élő része, mely természetesen éppen úgy nem asszimilálódott, mint a többi
nemzetiség, aránylag szabadon közlekedett a maga asszimilálódó felső és városi rétegével, a
közlekedéseknek azokkal a nem teljes, de a rendi világhoz képest nagyon is szabad
lehetőségeivel, amelyet általában a polgári társadalom jelent (1986: 601).
Gyönk a II. világháború háború előtt tehát minden kétséget kizáróan – ha ellentmondásosan is
– de a felmutatott a polgárosodás felé mutató jegyeket. A folyamatot több társadalmi réteg
hordozta, mindegyik a maga módján. Meg kell különböztetnünk az asszimilációs kényszer
hatására az értelmiségi, közalkalmazotti pályák felé orientálódó magyarosodó németeket, akik
származásukat tekintve lehettek akár parasztok is, a falu értelmiségét, közalkalmazottait, a
németségüket feladni nem szándékozó kis- és nagybirtokos gazdag parasztokat, és az
iparosokat. Ezt az ellentmondásos, de sokszínű és sokcsatornás polgárosodási folyamatot a
háború megakaszotta. A németek kitelepítésével számos háziipar megszűnt, nagyipar ide nem
települt, és a három TSZ teljes mértékben mezőgazdaságivá változtatta a települést. 1961-ig
azonban, amíg járási székhelyként bírósággal, földhivatallal, egyéb közhivatalokkal,
gimnáziummal rendelkezett, még lehetőség volt arra, hogy kiemelkedjen a hasonló vidéki
kistelepülések sorából. A hivatalok elköltöztetésével a pezsgőbbnek mondható szellemi élet
megszűnt és a kisvárosi jelleg egyre inkább falusiassá vált.
A háború után a németek asszimilációja felerősödött. Ennek több oka is volt; a kitelepítés
következtében megcsappanó német lakosság, a falvak zártságának feloldódása, a magyar
telepesek betelepítése és a társadalomszerkezet átalakulása által generált migráció. „Asszimilációt
itt felgyorsította az a nagy keveredés, Ami a háború után itt volt. A protestáns vallási
elkülönülés, ami korábban az asszimiláció ellen hatott, ekkor már nem éreztette hatását.”
Bár a faluban a háború előtt is döntően a mezőgazdaságból éltek az emberek, Gyönknek
mégis kisvárosi jelleget kölcsönzött a gimnázium és a településen folyó élénk társasági élet,
ahogy Beluszky (1990) mondja, jelen volt néhány „polgári városfejlesztő tényező (gyönki
vonatkozásban iskola, középfokú oktatás, sajtó, műkedvelő színház, könyvtárak, mozi). A
háború után a gimnázium sokáig elvesztette szellemi műhely jellegét, megszűnt a Kaszinó,
feloszlatták a civil szerveződéseket, betiltották az egyleteket. Gyönk elvesztette intellektuális
varázsát, visszafalusiasodott. A háború utáni helyzetre így emlékezett vissza egy idős német
úr:
270 A nyelvismeret tekintetében feltűnő hogy a faluban anyanyelvükön túl nyolcan beszéltek angolul,
hatan franciául, egy fő beszélt olaszul, kettő pedig oroszul is.
299