A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Magyar származású betelepülők véleménye szépen mutatja, hogy az ellentétek parazsa nem
hunyt ki és időről időre fellángol: „A sváboknak mindig van valami bajuk. Semmi se jó nekik.
Szerintem nem a magyarok csinálják itt a balhét.” „Nem kell nekik a szüreti felvonuláson
részt venni. Mindig van valami bajuk, miért nem a táncosokat viszi a szekér, miért erre
megyünk, miért arra De ha egyszer nem hívnák meg őket, ők lennének a legjobban
megsértve.”
Vannak békésebb hangok mind a két oldalról is. Egy sváb származású fiatalasszony szerint:
„Ma már nincs tényleges marakodás. Inkább csak szegény öregek morgolódnak. Elvesztették
a vezető szerepüket. Hát, istenem, ezt nehéz megszokni. Engem ez az egész nem érdekel. Az
én férjem magyar és mi már nem akarjuk ezt az állandó ellentétet.”
Egy felvidéki fiatalember szerint: „Így alakult a történelem. Mit tehetnek erről az én
nagyszüleim Nem lehet állandó békétlenségben élni, és mindig csak visszasírni a múltat.
Ahogy látom, még 2 generációnak minimum ki kell halnia és akkor talán már nem lesznek
konfliktusok, persze, talán már svábok se”.
Mindenesetre Gyönkön sokan dolgoznak azért, hogy ez ne következzen be. Természetesen az
a fajta német kultúra, ami az iskolán és a közművelődési intézményhálózaton keresztül jut el
az óvodásokhoz és az iskolásokhoz már nem az a családi szocializáció keretében elsajátított
sváb kultúra, amit a még elő legidősebb generáció képvisel. De nem is lehet az. A
modernizáció mindenfajta népi kultúrát erodált, legyen az magyar, sváb, román vagy szlovák.
Ennek a kultúrának az utódgenerációk életében már csak a színpadon van helye és szerepe.
Egy másfajta kultúra, a az irodalmi német nyelven keresztül a német kultúra elsajátításának
lehetünk tanúi, s mint ezt tapasztalhattam, ennek már semmi köze nincs a magyarországi
svábság ősi hagyományaihoz. Ebből következően egy másfajta identitásképelt kialakulására
lehet számítani az elkövetkezendő időkben, amit feltétlenül vizsgálni lesz érdemes.
Bibliográfia
ANDRÁSFALVY Bertalan 1973. Ellentétes értékrendek összeütközése és a polgárosodás. Tiszatáj 27
(8):105-110.
ANDRÁSFALVY Bertalan 1988. Die kulturelle Anpassungsformen der Ungarndeutsche. Neue
Zeitung 5:7; 6:7; 7:7.
BARNA Gábor 1996. Vallás – identitás – asszimiláció. In Katona J.-Viga Gy. (szerk.) Az interetnikus
kapcsolatok kutatásásának újabb eredményei. Miskolc: Herman Ottó Múzeum. 209-216.
BOGDÁN István 1990. Magyarországi hossz- és földmértékek 1601-1874. Budapest: Akadémiai
Kiadó
GYIVICSÁNY Anna 1993. Anyanyelv, kultúra, közösség. A magyarországi szlovákok. Budapest:
Teleki László Alapítvány.
HORVÁTH György 2001. Községünk: Gyönk. Helytörténeti olvasókönyv. Gyönk: gyönk agyközség
Önkormáyzata
JACSEV Nikolai 1998. Adalékok a Tolna-megyei magyar-német vegyesajkú falu néprajzához.
Kézirat.
LÁZÁr Guy 1996. A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In
Többség – kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. Budapest: Osiris – MTA ELTE
Kommunikációelméleti Kutatócsoport. 9-115.
MANHERZ Károly és mtsai. 1998. A magyarországi németek. Budapest: Útmutató.
Szilágyi Mihály 2000. Gyönk. Budapest: Száz magyar falu könyvesháza Kht.
253