A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

1990-re Baranya megyében háromszorosára ugrik a nemzetiséget vállalók száma (10 524 fő).
1980 és 1990 között Pest megyében növekedett a legnagyobb mértékben a német nemzetiségi
létszám; Pest megye a 7. helyről előtör a második helyre, és 3 461 fővel több mint hat és félszeres
emelkedést produkál. Ezután Tolna megye következik 2 912 fővel, majd Bács-Kiskun megye 2
782 fővel, Budapest 2 609 fővel, Komárom-Esztergom megye pedig 2582 fővel. Győr-Moson-
Sopron megyében a legkisebb a növekedés, 845 fő tartja magát itt németnek. A nem kiemelt
megyékben átlagosan duplájára emelkedik a német nemzetiségiek létszáma.
2001-ben Baranya megyében 14 205 német él, Pest megyében egy század híján háromszoros a
növekedés (10 343 fő). Budapesten 7 042 főre, Tolna megyében 6 660 főre emelkedik a németek
létszáma. Komárom megyében 5 118 fő, Bács-Kiskun megyében 4 476 német él. Kiemelkedő
növekedés tapasztalható Veszprém megyében, ahol 1980-ban még csupán 238 fő, 1990-en 768 fő
vallotta magát német nemzetiségűnek, míg 2001-re ez a szám 3 077 főre ugrik. Érdemes
megjegyezni, hogy ebben az egyetlen esetben Győr-Moson-Sopron megye kikerül a kiemelt
megyék közül, és a 8. helyen álló Fejér megye után (2 151 fő) csupán a kilencedik helyet foglalja
el 1 818 fővel. Ebben a megyében is duplájára emelkedik a létszám, de az arányokat tekintve
Fejér megyében háromszoros, Veszprém megyében pedig négyszeres a nemzetiségi bevallások
növekedésének mértéke. Ez a növekedési tendencia kevésbé ugyan, de érvényesül a nem kiemelt
megyékben is.
Az anyanyelvi bevallások tekintetében 1980-ban Baranya megye vezeti a sort (11 756 fő). Több
mint 51 százalékkal csökken ez a szám Bács-Kiskun megyében (4 099 fő). Tolna megyében 3
628 fő vallja németnek anyanyelvét. Budapest következik 2 924 fővel, majd Komárom-
Esztergom megye (1 902 fő), Győr-Moson-Sopron megye (1 794 fő; végül Pest megye (1 023 fő)
zárja a kiemelt megyék sorát. A nem kiemelt megyékben 134 és 835 fő között ingadozik a
létszám. A csökkenés mértéke a sor vége felé egyre kisebb.
1990-ben az első öt helyen ugyanaz a sorrend, Baranya megye 14 055 fő, Bács-Kiskun megye 4
285 fő, Tolna megye 4 193 fő, Budapest 2 887 fő, Komárom-Esztergom megye 2 686 fő. Pest és
Győr-Moson-Sopron megye helyet cserél, Pest megyében 2 154 fő, míg az utóbbiban 1 826 fő
vallja anyanyelvének a németet. 1980-hoz viszonyítva ezen a területen nem tapasztalunk olyan
mértékű növekedést, mint a nemzetiséget bevallóknál. A nem kiemelt megyék sorrendje és
növekedési arányai hasonlóak a nemzetiségi bevallásoknál tapasztaltakhoz.
2001-ben váratlan tendenciaváltozásra kerül sor. Az anyanyelvet bevallók száma Budapestet és
Pest megyét kivéve csökken. Baranyában 10 478 főre, Tolnában 3 798 főre, Bács-Kiskun
megyében 3 096 főre, Komárom-Esztergom megyében 2 212 főre, Győr-Moson-Sopron
megyében 1 713 főre esik vissza. A növekedés sem Budapesten, sem Pest megyében nem
jelentős. A fővárosban 3 511 fő, Pest megyében 2956 fő vallja magát német anyanyelvűnek. A
nem kiemelt megyék közül csekély mértékű növekedés tapasztalható Veszprém, Fejér, Somogy
és Zala megyében, a többi megyében ugyancsak csökkenés mutatható ki.
Érdekes még egy pillantást vetni a régiók közötti eloszlásokra. Ezt csak a 2001-es népszámlálás
esetében lehet vizsgálni, mivel korábban ilyen összesítések nem készültek. A régiós adatok
követik a megyei eloszlásokat. A legnagyobb számú német népesség a Dél-Dunántúli régióban
(Somogy, Baranya, Tolna megye) él (21 830 fő), és anyanyelvét tekintve itt a legmagasabb a
németek aránya (14 980 fő). Ezután következik a Közép-Magyarországi régió (Budapest, és Pest
megye) 17 835 német nemzetiségű és 13 863 német anyanyelvű fővel. Érdemes még megemlíteni
a Közép-Dunántúli régiót (Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyét), ahol 10 347 fő
német nemzetiségű és 8 242 fő német anyanyelvű. A régiós elemzéseknek azért van jelentőségük,
mivel a jövő fejlesztési irányait régiók szerint fogják meghatározni, és ezekben a régiókban
különleges fontossággal bírhat a német identitásalakítás, a nyelvoktatás és a német nyelven való
művelődés lehetőségeinek még magasabb szintű megteremtése.
176