A trobriandi krikettől... - Magyar Elektronikus Könyvtár ...

Baranya megye Magyarország legnépesebb németek lakta megyéje. Mind a származásinemzetiségi,
mind az anyanyelvi bevallások tekintetében ez a megye mutatja a legmagasabb
települési átlagokat, vagyis az egyes települések összlakosságához képest átlagosan itt találjuk
a legtöbb német lakost. Országos átlagokat is figyelembe véve is jól látható a falvak
túlreprezentáltsága. Ez azt mutatja, hogy a nemzetiségi népesség megtartó ereje a falvakban
rejlik, ezért megmaradásuk, anyanyelvi és kulturális túlélésük biztosítéka a falvak fejlesztését
kívánja meg. 1980-ban Baranya megyében egyetlen város sem került a listára. Akkoriban
Pécsett 474, Mohácson pedig 148 fő vallotta magát németnek, de a települések
összlakosságához mért arányuk Pécs esetében csupán 0,002 %, Mohács esetében pedig 0,7 %.
Baranya megye minden településén nagyobb arányban vallották anyanyelvüknek a németet,
mint nemzetiségüknek. Érdemes felfigyelni arra, hogy minél kisebb egy település, annál
nagyobb arányban élnek benne németek, illetve annál nagyobb számban vallják
anyanyelvüknek a németet. A Baranya megyében található Liptód, Óbánya, Ófalu, és Szűr
vezetik nem csupán a megyei, de az országos listát is. Ezekben a falvakban 1980-as
népszámlálás alkalmával is igen magas százalékos arányú bevallásokat találunk mind az
anyanyelv, mind a nemzetiség vonatkozásában. Az anyanyelvi bevallások tekintetében meg
kell még említeni Erdősmecskét, Fazekasbodát, Görcsönydobokát, és Mecseknádasdot, ahol a
lakosság több mint 40 százaléka vallja németnek az anyanyelvét. A Baranya megyei
bevallások azért is figyelmet érdemelnek, mert Baranya és Tolna megye kivételével a
települések zömében a nemzetiségi és anyanyelvi bevallások még az 1 százalékot sem érik el,
vagy a körül mozognak!
1990-ben a nemzetiségi bevallások tekintetében sorrendi változás történt. Ófalu, Óbánya,
Szűr falvakban növekedett a bevallások száma, míg Liptódon 9 százalékkal csökkent.
Ugyanakkor Erdősmecskén, Hímesházán 40 százalék fölé emelkedett az arány a korábbi 6-7
százalékos bevallásokhoz képest. Az anyanyelv terén még erőteljesebb a növekedés és még
több falura terjed ki. A sort itt is Ófalu vezeti, a további sorrend: Óbánya (73 %),
Görcsönydoboka (57 %), Szűr és Mecseknádasd (55-55 %), Feked (53 %), Liptód (47 %),
Hímesháza (45%), Geresdlak (42 %) Erdősmecske (43 %), Somberek (41 %), Palotabozsok
(33 %).
2001-ben a nemzetiségi, mind az anyanyelvi bevallásokat tekintve részben növekedés,
részben visszaesés tapasztalható. Ófalu még mindig tartja vezető helyét. A nemzetiségi
bevallás tekintetében 17 településen növekedés tapasztalható, s csak hét településen csökkent
az arány. Az anyanyelv tekintetében 22 faluban csökkent az anyanyelvi bevallás aránya, és
csupán háromban nőtt 2-2, illetve 4 százalékkal. Jelentős a visszaesés Babarcon,
Erdősmecskén, Fazekasbodán, Fekeden, Görcsönydobokán, Mecseknádasdon, Óbányán,
Sombereken és Szűrön. A csökkenés Óbányán és Erdősmecskén a legmagasabb, 50
százalékos, a többi településen 10-30 % között mozog.
6. tendenciák – 1980-2001
A kérdéskör vizsgálata során érdemes az anyanyelv, a nyelvhasználat, és a kultúrához való
viszony kérdésére kitérni. Ez annál inkább fontos, mert ezeket az adatokat, összehasonlítva az
1980-ban végzett tanácsi minősítésű vizsgálatokkal (Hoóz és munkatársai 1985) meglepő
eredményeket kapunk. Az 1980-as felvétel azt igyekezett megvizsgálni, hogy a népszámlálás
bevallási adatai mennyire fedik a valóságot, mennyire valóságosak a nemzetiségű kulturális
igényű népességről felvett bevallási adatok. Köztudott, és saját kutatásaim is azt bizonyítják
(Bindorffer 2001), hogy a bevallások és a tényleges, a faluközösségek által számon tartott
létszám nem fedik egymást. Az ok egyértelműnek látszik. A népszámlálás nem biztosított
181