! DOLGOZAT_lemezre - ELTE BTK disszertációk

Priscianus a XV. könyvben (adverbium) a következıképpen indokolja meg döntését. A
‛pone’, ‛supra’, ‛ultra’ szavak esetvonzattal is állhatnak, ezér egyesek inkább
praepositiónak tartják ıket. A praepositio egyik alapvetı tulajdonsága, hogy eset nélkül
nem állhat, az adverbium viszont igen. Az adverbium önmagában is pontos jelentéssel áll,
a praepositio viszont nem. (A ‛de’ önmagában nem jelent semmit, mást jelent ugyanis ‛de
partibus orationis’ és mást ‛de loco in locum’ összetételben. A ‛supra’, ‛pone’ szavak
viszont önmagukban is kétségtelenül pontos helymegjelölésre képesek, vagyis Priscianus
szerint inkább adverbiumok. Cf. Keil 83, 25-84, 15)
Priscianus a szóban forgó szavakat mindazonáltal számos alkalommal említi a XIV.
könyvben (praepositio), pl. a ‛supra’ a ‛supera’ szóból származik (Keil III 30, 2); a ‛penes’,
‛propter’ és ‛supra’ hangsúlya, ha postpositióként állnak (Keil III 33, 12-23.).
Megjegyzéseinek egy részét Trapezuntius beépítette a nála „önállóan is szereplı”
elöljárószavak rövid leírásába. Három példát kívánunk említeni (‛ultra’, ‛praeter’,
‛propter’):
(A)
(B)
(C)
‛Cis’ et componitur et separatur et magis localem habet significationem, ut
‛cisalpina Gallia’ et ‛cis Rhenum’. Possumus tamen per translationem et in tempore
et in aliis rebus ea uti, ut ‛cis definitum tempus’, sicut ‛ultra definitum’, vel ‛cis
naturae leges’, ut ‛ultra naturae’. Keil III 38, 28-39, 1
14.43 ‛Ultra’ significat exuperantiam, ut ‛ultra definitum tempus’, ‛ultra naturae
leges’.
Cum apud Graecos omnes praepositiones, quae sunt decem et octo, ut praediximus,
et componi possunt et apponi, apud Latinos sunt quaedam, quae et componuntur et
apponuntur, ut ‛ad’, ‛ob’ … ‛praeter’… Sunt, quae numquam componuntur, ut
‛apud’, ‛citra’ … Keil III 56, 4-8.
14.44 ‛Praeter’ compositum et appositum reperitur, et significat exceptionem, ut
‛quis hoc existimaret praeter me’, et ‛ultra’, ut ‛praetereo praeter ordinem’.
50