! DOLGOZAT_lemezre - ELTE BTK disszertációk

A Linacre által felállított speciesek a következık: exultantis vel laetitiae – dolentis vel
lugentis – timentis – admirantis – vitantis – laudantis – vocantis sub incondita voce –
silentium iniungentis – deridentis vel ironiae – ex improviso aliquid depraehendentis –
ridentis – exclamantis. 297 Linacre árnyaltabb felosztást alkalmaz (közel kétszer annyi
csoportba osztja az indulatszavakat), mint Priscianus és az ıt követı Trapezuntius. Linacre
felosztási rendszere illusztrálására Priscianus által kevéssé idézett auktorokat (pl. Martialis,
Seneca) is idéz, összesen 24(!) klasszikus helyet. Priscianus „csupán” 10 klasszikus szerzıt
(Vergilius, Terentius, Lucanus), Trapezuntius 8 auktort idéz. 298
Összefoglaló megjegyzések
Az augsburgi kiadás (Trapezuntius szövegétıl jól elkülönülı) magyarázatai és
megjegyzései fontos adatokat szolgáltatnak nekünk a XVI. század elsı harmadának
gimnáziumi latintanítási módszereirıl.
A kommentárban szereplı görög szavak arról tanúskodnak, hogy az iskolában
görögül is tanultak, ezért a latin tankönyvben is közölni kívánták a görög nyelvórákon
elhangzott és a latin nyelvtani szabályokhoz illeszkedı, azokat megvilágosító görög
regulákat. Ezzel mindkét nyelv mélyebb elsajátítását segítették elı. A görög nyelv oktatása
Európában ekkor már nem meglepı jelenség. Vizsgált korszakunkban Erdélyben is
jelentek meg görög nyelvtankönyvek. 299 A görög nyelv elfogadható ismerete Trapezuntius
és honfitársainak, a bizánci emigránsoknak Itáliában való megjelenésekor (a XIV. század
végén, a XV. század elsı felében) még ritka volt. 300 Trapezuntius egyrészt ezért mellızte a
Priscianus által egyébként bıségesen alkalmazott görög idézeteket, görög szavak
felsorolását és a görög terminusokat. Másrészt pedig azért, mert a gyermekeknek egyszerre
csak egy idegen nyelvet óhajtott tanítani.
297 LINACRE, p. 51-52.
298 KEIL, III 90-91; TRAPEZUNTIUS, 15.70-15.79
299 Johann Honter (Brassó, 1539), Philipp Melanchthon (Brassó, 1548) és Valentin Wagner (Brassó, 1549)
görög tankönyvei (=Régi Magyarországi Nyomtatványok 1473-1600. Írták BORSA Gedeon, HERVAY Ferenc,
HOLL Béla, KÄFER István, KELECSÉNYI Ákos. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971, no. 36, 73, 76.)
300 A bizánci humanisták itáliai tevékenységére vonatkozóan lásd GEANAKOPLOS, Deno John: Greek
Scholars in Venice. Studies in the Dissemination of Greek Learning from Byzantium to Western Europe.
Cambridge, 1962; GEANAKOPLOS, Deno John: Italian Humanism and the Byzantine Émigré Scholars. In:
Renaissance Humanism. Foundations, Forms, and Legacy. Ed. RABIL, Albert, Jr., University of
Pennsylvania Press, Philadelphia, 1988. Vol. 1. 350-381; GEANAKOPLOS, Deno John: Constantinople and the
West: essays on the late Byzantine (Palaeologan) and Italian Renaissances and the Byzantine and Roman
churches. Madison (Wis.), University of Wisconsin Press, 1989.
86