Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
kor ott ünnepséget tartanak a halottak tiszteletére. Auschwitzba is el szoktunk
járni, mert ott meg a dédszüleim vannak eltemetve. Ezeknél a síroknál,
vagy néha este az ágyamban szoktam nekik elmondani minden bajomat
és panaszomat, és hogy mik történtek velem. Fura érzés, mikor az ember
nem ismer valakit, csak az emlékeken keresztül szereti.
Apámat tízéves korában inasnak adták, a többi inas sokszor megtréfálta,
ricinust itattak vele, meg ilyesmi. Szóval elég kemény gyerekkora volt.
Iskolás korában nagyon jól tanult, hárman voltak barátok, az apu, a fivére
– az, aki most Amerikában él – meg egy harmadik, aki színész.
Harmincnyolcban kivándorolt Franciaországba. Ekkor már nagyon sok
ember ment ki, még Európából is. Apámnak ugyan a család azt tanácsolta,
hogy maradjon, meg egy szeretôje is volt, sôt sokáig jóban volt egy lányos
képû fiúval is, de ô nem maradt. Apám nem maradt itt Magyarországon!
Hamarosan Palesztinába került. Persze, elôször kibucba, egy mesterséges
faluba. A kibucban cipészként dolgozott, nagyon jól megtanult héberül.
Aztán bekerült az angol hadseregbe, ott volt katona.
Negyvenkilencben hazajött, és itthon elvégezte az egyetemet. Mikor
hazajött, feleségül vette annak a nônek a húgát, akivel jóban volt, mielôtt
kiment. Nagyon rossz házasság lehetett, mert amennyire tudom, ez a feleség
alkoholizált, és állandóan csalta az apámat.
Elváltak. Az apám nem olyan pasi, aki elég rugalmas lenne, és tûrné,
hogy ôt csalják.
Megismerte az anyámat, és háromheti ismeretség után feleségül vette.
Ekkor született az az igazi bátyám, akirôl semmit nem tudok, mert ô is
kint él Dél-Amerikában, a nagynéném vitte ki, szüleim azt akarták, hogy
nyugatra menjen valaki a családból. Majd megszületett a másik bátyám,
végül pedig én.
Kiskoromban Titi és Tamara voltak a legjobb barátnôim. Több mint tíz
évig voltunk jóban, már másodikos korunktól együtt írtunk naplót. Szó
volt benne a közös játékokról, szánkózásról, és hogy milyen ajándékokat
kaptunk. Külön is írtam a naplóba ilyeneket: „A születésnapomra kaptam
egy fényképezôgépet, egy bébi dollt, két bugyit és egy inget, meg a Sicc tudóskönyvet.
Kaptam anyukától huszonegy forint nyolcvan fillért, de nem
költöm el semmire, mert takarékoskodom vele. Az idô hûvös, olyan mínusz
nyolc fok körül van. Sokat lehet korcsolyázni, de még szánkózni és
sijjelni nem lehet.” Már négyéves koromban kaptam korcsolyát, és nagyon
hamar megtanultam korcsolyázni. Aztán arról is írtam a naplóban, hogy
rubeolát kaptam, de már nem viszketnek a pöttyök. Meg azt is, hogy Titivel
összevesztem, mert azt állította, hogy csalok a kártyában. Érdekes,
hogy milyen sok lapot szenteltem ebben a naplóban a vietnámi háborúnak.
Néhány részlete: „Vietnam nehéz sorsa. Pusztító amerikaijak. Mire jó
114