Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
Férfi kétszer fogott meg. Egy fürdôben egy buzi zuhanyozott mellettem.
Senki más nem volt ott. Odajött hozzám, és elkezdett húzogatni. Én
meg nem tudtam mást mondani neki per pillanat, mint hogy hagyjál békén,
úgyse fog felállni. Valamelyik férfi rokonomnak elmondtam ezt az
esetet, ô mondta, hogy az ilyen emberekkel vigyázni kell. A másik alkalom
már a katonaságnál volt, a sokk után. Arra ébredtem fel, hogy egy orvos
ül mellettem, és rángat.
Soha nem voltak homoszexuális vágyaim. Soha nem gondoltam arra,
hogy most seggbe baszna egy férfi… borzasztó lehet. Talán még csak elviselném,
ha börtönben lennék, de hogy én is beledugjam egy férfibe…
Tizenkét éves koromtól huszonnégy-huszonhét éves koromig önkielégítettem.
Ma már nem, azt hiszem, leszoktam róla, remélem, teljesen elmúlik.
Amikor kezdôdött – nem tudom, hogy jöttem rá erre a módszerre
–, teljesen megromlott a nôvérem és köztem a kapcsolat. Lehet, hogy sejtett
valamit. Az anyám tizennyolc éves koromban sejthette meg.
Kilencen laktunk a két szobában. Ketten külön, a nagyapámék, heten
meg a másik szobában, de ez a létszám egyre fogyott, ahogy férjhez mentek
a nagynénéim… Hetedikben már nagyban ûztem az ipart. A szobában
nem lehetett, mindig volt valaki itthon.
Sokszor kimentem a konyhába mosdani, és akkor csináltam. Az ajtó elé
húztam a lavórt, hogy ne tudjanak benyitni, illetve, ha benyitnának, akkor
se lássanak meg. Levetkôztem meztelenre, és akkorákat élvezkedtem. Akkor
volt igazán jó, ha felülrôl lenézve magamon, nem láttam semmit. Tele
voltam szexuális vágyakkal. Kezdetben ez egyáltalán nem jelentett nekem
bûntudatot. De különben se estem túlzásokba. Volt olyan idôszak, amikor
naponként csináltam, de volt olyan is, hogy sokkal ritkábban. Ha visszagondolok
rá, megáll az eszem, hogy miket csináltam a testemmel.
Ez valami nagyon-nagyon gyerekes dolog nálam. Csak az a furcsa,
hogy olyan sokáig megmaradt. De ha el voltam keseredve, csak ebbe tudtam
menekülni, sokszor csak azért csináltam, hogy nekem is legyen valami
jó az életemben.
Volt, amikor már csak háromszor csináltam egy hónapban. Vagy hetente.
Volt, hogy egymás után kétszer is. Attól függött, hogy volt-e hozzá ruhám,
mert nem mindig tudtam hozzájutni.
Úgy próbáltam csinálni, hogy senki ne vegyen észre semmit. De hogy
ezekbôl a dolgaimból a család mit tud, vagy mit nem, a mai napig nem vagyok
tájékozott. Késôbb jött az, hogy annál izgalmasabb volt, minél nagyobb
volt a veszélye, hogy észre is fognak venni. Engem mindig vonzott
a veszély, olyat mindig szívesebben csináltam, amit nem engedtek meg,
ami tiltott volt, ami veszélyes lehetett.
Hogy katona lettem, ott is csináltam. De kevesebbet. Volt úgy, hogy a
vonaton. Vagy a pályaudvaron. Egyszer ki volt tolva egy szerelvény a mellékvágányra.
Az elég cikis volt, ha elkap egy vasutas, ki kell fizetni az
85