Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
lökjem, én meg nagyot lódítottam rajta. Leesett az ülôke, az ujjára, a körme<br />
is levált. Mai napig úgy hiszi, hogy ez személyes bosszúm volt. Nem<br />
voltunk jó testvérek. Lány volt, úgy is viselkedett, nem kerülhettünk közel<br />
egymáshoz, mindig más utakon járt, barátnôi voltak, akik egyébként<br />
se szerettek. Két évvel volt idôsebb nálam, ez sokat számít. Egy alkalommal<br />
fogadtak csak be maguk közé, harmadikos koromban, akkor tanultam<br />
meg csókolózni az egyik barátnôjétôl. Ettôl kezdve én már csókolóztam a<br />
lányokkal.<br />
Az udvarunkban csináltunk a szomszéd gyerekekkel egy sátrat, és itt<br />
rendszerint papás-mamást játszottunk. Egyszer a nôvérem ôrködött, amikor<br />
én voltam bent egy kislánnyal. Az anyám észrevette.<br />
Anyám, ha csak tehette, velünk volt, foglalkoztatott bennünket. Nagy<br />
ritkán elmentünk a Vidám Parkba, közösen elmentünk az ismerôsökhöz.<br />
Nagyon halvány emlékek ezek. Arra még emlékszem, hogy szerettem ezeket<br />
a napokat, és mindig vártam, mikor következik a folytatásuk.<br />
Csikófrizurám volt. Rettentôen féltem a borbélytól, neki is fehér köpenye<br />
volt, mint az orvosoknak. Pedig vonzott a fehér köpeny. Volt egy nagyon<br />
aranyos doktor bácsi, mindig megdicsért, mert nem sírtam, ha injekciót<br />
adott. Ötéves koromban nagyon szenvedtem egy betegség miatt.<br />
Valami vesetéma lehetett, mert akkora lett a fütyim, mint egy harmincéves<br />
embernek. Az anyám mondta, hogy mindenki megrémült, de aztán sikeresen<br />
kigyógyítottak.<br />
Engem ez nem izgatott annyira, mint a környezetemet. Általában csak<br />
a játék érdekelt.<br />
Volt egy nagy malacunk, szerettem a hátára ülni. Le is fényképezték.<br />
Sok állatot tartottak a nagyszüleim. Egyszer egy hatalmas, fehér kakas<br />
majdnem kicsípte a nôvérem szemét. Fölugrott rá, úgy bántotta.<br />
A nagyapám rendszeresen olvasott. Már az iskola elôtt az újságból tanítgatta<br />
a betûket, a térdére ültetett, és együtt olvastunk. Mire az iskolába<br />
mentem, folyékonyan olvastam, pedig csak szótagolva szabadott volna.<br />
Más élményem nincs is ezekrôl az idôkrôl. Anyám dolgozott, ô nem játszott<br />
velünk. Ha otthon volt, beállított a lavórba, és megmosdatott. Szerettem,<br />
amikor törôdött velem, persze, ha lehetett, akkor többet is kiköveteltem.<br />
Nagyapámtól is elvártam, hogy foglalkozzon velem. Pedig neki<br />
elég sok éhes szájat kellett betömni. Amikor nyugdíjba ment, döbbentem<br />
meg igazán: az öreg állandóan dolgozott, és mégis ezerhétszáz a nyugdíja.<br />
Mocsok dolog, egy csomó ember nem éri meg a nyugdíjat, ha meg eléri,<br />
akkor csak ennyit adnak neki.<br />
Nagyapám az unokái közül engem szeretett leginkább, én voltam az<br />
egyetlen fiú. Amikor nyugdíjba ment, megtanított szôlôt metszeni, mikor<br />
kell permetezni a fákat, maga mellé vett a kerti munkákba. Csak akkor<br />
volt vita, ha ellógtam focizni. Mert azt jobban imádtam még a kertnél is.<br />
60
Change language