Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
gyek. Ha száz évig frigid lennék, az sem zavarna. Alighanem Zsolt váltotta
ki belôlem a frigidséget. Volt idô, amikor baromi sokat lefeküdtünk,
úton-útfélen, hóban, a fürdôszobában, mindenhol. Ezek elég kényelmetlen
körülmények között zajlottak le, riadt szeretkezések voltak, rendre olyan
helyen voltunk, hogy bármikor zavarhattak. Tudok egy olyan esetet, hogy
egy fiú szeretkezett egy lánnyal, a lány attól félt, hogy bejönnek, és a pasi
ettôl teljesen impotens lett. Késôbb, ha olyankor szeretkezett, amikor senki
se tudta megzavarni, akkor is félt, hogy jönnek, és mindenkivel impotens
lett. Az embernek nagy szüksége van arra, hogy olyan körülmények között
szeretkezhessen, ahol nyugodtan tudnak bármit is csinálni. Engem nem zavar,
ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek. Az ilyenek jelenléte
nem baj. Amikor Péterékkel laktunk együtt, akkor nem zavart, hogy mindig
ott vannak a szobában, és ôket sem zavarta, hogy mi ott vagyunk. De
Zsolttal, a zavaró körülmények között lezajlott szeretkezések miatt, egy
idôre frigid lettem. Az zavarna, ha mással sem tudnék kielégülni.
A halálélmény egy fecske miatt rázott meg. Kiesett a fészkébôl, és meghalt.
Az ember annyi hullát lát életében, hogy banálisan hangzik egy fecske
halála, pedig annak ugyanolyan a léthez való joga, mint nekem, és a
szerepe is ugyanolyan fontos, csak ô másmilyen életet él. Emlékszem, a
Balatonnál voltunk. Napokig nem tértem magamhoz. Mindig sírni kéne,
ha meghal valaki. Csak az ember nem sír. Mindenki önmagát tartja örökéletûnek,
úgy érzi, hogy ô nem hal meg, csak mások. E nélkül a tudat nélkül
talán nem is lehetne élni. Két rossz érzés van, a szorongás és a halálfélelem.
A szorongás az, amikor az ember nem tudja, hogy mitôl fél. Tizennégy
éves voltam, mikor az anyámnak egy barátnôje meghalt. Rettenetes
halálfélelem jött rám, éreztem, hogy bármely pillanatban meghalhatok.
A halálról olvastam verseket, a halálról gondolkoztam és írtam. Borzalmas
érzés volt azt tudomásul venni, hogy nem fogok örökké élni, pedig már
akkor megértettem a halált, mikor a fecske meghalt.
A halál élményéhez kapcsolódik András iránti szerelmem is. Vele
egy általánosba és gimnáziumba jártunk, és egy háztömbben is laktunk.
Barátom volt. Egy Eszter nevû szôke lányba volt szerelmes, engem le
sem szart. Nyolcadik után meg akart kefélni, de hazajött a húga, és abba
kellett hagyni. Sokáig együtt narkóztunk, gyógyszerrel, ô hamisította
a recepteket, és én váltottam ki, késôbb Pesten szerzett egy kis pincelakást.
Ha odajöttek az emberek, akkor kirúgta ôket, ha meg nem voltak
ott, akkor vendégeket hívott, hogy aludjanak nála. A lakásában feküdtem
le vele, négy napig egyfolytában keféltünk – ebben az idôben
Zsolttal jártam, magyaráztam Andrásnak, hogy rosszul bánik az emberekkel,
és magányos lesz. Azt is megmondtam neki, hogy nem akarok
vele élni, mert ô nem tudja, hogy szüksége van-e az emberekre. Akkor
feküdtünk le, amikor kirúgta az a lány, akivel fél évig együtt járt.
122